Harmadik opció
„Sokan mondják rólam: Nem segít rajta Isten! De te, Uram, pajzsom vagy nekem, dicsőségem, aki fölemeled fejem.”
Zsoltárok könyve 3.fejezet 3-4.vers
Egy befagyott folyó partján egyedül, kimerülten egy vándor ül. Hosszú utat tett meg idáig, ereje lassan elfogy, de tudja, hogy ha túl akarja élni az éjszakát, át kell jusson a túl partra. A jéggel borított folyóra néz, majd lábaira, amiket alig-alig érez. Imádkozni kezd és kéri az Urat, hogy mutassa meg neki, mit tegyen, mivel fél átkelni a folyón, ott maradni viszont egyenlő lehet a halállal. Néhány perc múlva robajt hall. A zaj egyre közelebb ér és lassan feltűnik a szürkeségben egy szán a befagyott folyón, amelyet lovak húznak. Épphogy felfogta a vándor amit lát, a szán el is tűnt és újra ott maradt a csendben, egyedül.
Milyen sokszor vagyunk így mi is. Az életünk tele van ilyen fagyos folyókkal és csak állunk a parton, nézzük a jeget és arra gondolunk, hogy ha vesszük a bátorságot és átkelünk rajta könnyen beszakadhat alattunk a jég, megfulladunk vagy épp megfagyunk. Ha ott maradunk a parton, akkor szinte biztos a halál. Ezt a két opciót ismerjük.
Mi történne, ha lenne egy harmadik lehetőség is? Mi lenne, ha bíznánk Istenben az akadályok ellenére is?
A folyó parton ülni, miközben bámulod a jeget és azon töprengsz, hogy vajon beszakad-e alattad…,- szóval tudom, hogy nem ez a legalkalmasabb pillanat arra, hogy kifejleszd a bizalmad. Ahogy azt is tudom, hogy ha nem kerülsz ilyen helyzetbe, sosem tudod meg, hogy Isten mire képes érted.
Vakmerőnek tűnhetett a szánnal száguldozó ember. Kockára tette a lovak és a saját életét is, de bizonyára tudta, hogy haladni kell és valószínűleg ismerte már annyira a folyó jegét, hogy bátran rámerészkedjen.
Életünk gondjai a folyó, amely sebesen halad. A jég szimbolizálja Istent, aki elválaszt attól, hogy belefulladjunk a gondjainkba. Törekedjünk arra, hogy megismerjük ezt az Istent, aki megakar menteni minket. Szavazz Neki bizalmat és mentsd meg az életed!
Áldott napot!
