Hullámvasút
„Benned bíztak őseink, bíztak, és megmentetted őket. Hozzád kiáltottak segítségért, és megmenekültek, benned bíztak, és nem szégyenültek meg.”
Nem szeretem a hullámvasutat, a nyári bobbal sem vagyok kibékülve, az én tűrőképességemet ezek a pályák jócskán meghaladják, így önszántamból még a közelükbe sem megyek. De ezeken a pályákon is vannak kb. vízszintesen futó, egyenes szakaszok, mégha csak 1-2 méteren át tartanak, és utána jön a meredek fel, meg a le, meg a hajtűkanyar és az átfordulás. Tegyük fel, hogy ezt az egyméteres, egyenes szakaszt lefotózza valaki, és megmutatja neked, mint a hullámvasútról készült képet. És te tudod, hogy ez csak egy apró szelete annak az embertpróbáló, szédítő, halálfélelemmel eltöltő, gyomorfelfordító pályának. Hogy ez csak egy kiragadott rész, és az igazság ennél sokkal, de sokkal több.
Valahogy így van ez a mai igénkkel. Ez egy igazán reményteljes szakasz, de nem a teljes kép, ezért kérlek, vedd elő a Bibliádat, nyisd ki a 22. zsoltárnál, vagy nyiss meg egy Biblia applikációt a telefonodon, és olvasd el a teljes imádságot!
Ha megvagy, akkor indulhatunk tovább a hullámvasúton! Mert ez a zsoltár számomra ilyen. Nem egy egyszerű dicsőítő költemény, hanem egy küzdő ember kiáltása Istenhez. Dávidé, aki hatalmas, embertpróbáló mélységeken megy át. Dávidé, akit üldöznek, akinek minden pillanatban veszélyben az élete, aki szenvedéseiben megéli egy szeletét a Messiás szenvedéseinek, aki kiált Istenhez, tele van fájdalommal, keserűséggel, kilátástalansággal, aki úgy érzi, hogy még a Mindenható is elfordult tőle. Aki kiönti szívét az Úr előtt, aki felvállal minden érzést őszintén, és aki minden körülményben és azok ellenére Istenbe kapaszkodik. Dávidé, aki az imádság végére békét talál.
Isten ma ezzel a zsoltárrészlettel hív téged az Ő közelségébe. Tárd fel előtte szívedet! Mondd el neki, milyen helyzetben vagy, mi az, ami félelemmel tölt el, mi az, ami örömet okoz, milyen kihívások előtt állsz, kiben csalódtál pozitívan vagy negatívan, mire vágysz és mire vársz! Mondd el neki, engedd, hogy meghallgasson, és békét adjon szívedbe! Békét és bizalmat.
Mert Ő ma is ugyanaz az Isten, aki által Dávid legyőzhette Góliátot, aki József kilátástalan helyzetéből is jót tudott kihozni, áldást és megváltást, aki kettéválasztotta a Vörös-tengert, aki sírt Lázár sírja felett, és aki felkiáltott a kereszten, hogy “Én Istenem, én Istenem, miért hagytál el engemet?”
Bátran kapaszkodhatsz feléd nyújtott kezébe, Ő meg tud tartani a hullámvasúton!
