Váratlan helyzetek
„Mikor pedig a tanítványok meglátták, hogy a tengeren jár, megrémültek, és ezt mondták: Kísértet ez! És ijedtükben felkiáltottak. De Jézus azonnal megszólította őket, és ezt mondta: Bízzatok, én vagyok, ne féljetek!”
Biztos vagy benne, hogy felismered Istent, amikor a válságos helyzetben közelít hozzád? Nem vagy egyedül, ha nem!
A tanítványok nem értették, Jézus miért nem engedte meg, hogy királlyá koronázzák őt, pedig hitték, tudták, hogy ő a Messiás. Vonakodva engedtek sürgető parancsának, hogy induljanak el a túlpartra. Éjjel azután küszködve a szembe fújó széllel, a hullámokkal, kísértetnek nézték Jézust. Az biztos, hogy félelmetes látvány lehetett, amint a viharos szél miatt felkorbácsolt vízen a szálló vízcseppek függönyén át meglátták, amint a vízen járva közeledik feléjük valaki.
Jákób - testvére felfegyverzett harcosainak hírére - lelkében félelemmel, aggodalommal telve, ellenségnek vélte és egész éjjel harcolt Vele, Isten küldöttével (1Mózes 32. fejezet).
Lehet, hogy a viharban úgy közelít meg Isten, ami váratlan vagy szokatlan. Lehet, hogy ellenségnek látom őt, aki el akar veszíteni. Ő mégsem azért jön, hogy megöljön, vagy halálra rémítsen, hanem azért, hogy segítsen. Így biztat: „én vagyok, ne féljetek!”
Az örökkévaló, a mindenható Isten kínálja fel a szövetségét, támogatását a bajban. Azt kéri, hogy bízd rá magad és szeretteidet. Azt kéri hallgass rá, és engedelmeskedj neki. Ha ezt teszed, akkor a legreménytelenebb helyzetből is áldást hoz ki számodra.
Bárcsak mindig felismernénk Őt, amikor közeledik hozzánk, s nem vélnénk ellenségünknek!
