A rózsaszín köd után
„Dicsérjétek az Urat! Milyen jó Istenünkről énekelni, milyen gyönyörű a szép dicséret! Felépíti Jeruzsálemet az Úr, összegyűjti a szétszóródott Izráelt. Meggyógyítja a megtört szívűeket, és bekötözi sebeiket.”
Fel tudod magadban idézni, milyen volt szerelmesnek lenni?
Amikor hevesebben vert a szíved már attól, hogy egy pillanatra megláttad őt.
Amikor „véletlenül” egymás mellé ültetek le a baráti társaságban, amikor órákon
keresztül tudtatok beszélni bármiről, és késő estig küldözgettétek egymásnak az
üzeneteket. Amikor ólomlábakon vánszorgott minden egyes nap, amelyen nem
tudtatok találkozni. Amikor csak a tökéleteset láttad benne, és lehoztátok
egymásért a csillagokat is az égről. Amikor fájt a hiánya, és a túláradó öröm a
viszontlátáskor. Ugye, milyen jó érzés?
Nem tudom, hogy abból, amire visszaemlékeztél, lett-e
komolyabb kapcsolat, esetleg házasság, de most képzeld el, hogy igen. A
kapcsolat komolyra fordult, kimondtátok a boldogító igeneket, és már tizen-huszonéve
gyűritek együtt a mindennapokat. Túlvagytok már számtalan vitán, veszekedésen,
nézeteltérésen és kibékülésen, mélyponton és magaslaton, romantikus alkalmakon
és mosolyszüneten. Az élet megannyi próbát, kihívást, ugyanakkor örömet és
boldogságot is hozott, és mindezt együtt éltétek meg. Egy csapat vagytok. Úgy
ismeritek egymást, ahogy senki más, és az az egyszerű, de mégis varázslatos szó
összeköt titeket. Szeretet.
De ez a szeretet már nem ugyanaz, mint az első bekezdésben.
A rózsaszín köd felszállt, a szívverések stabilizálódtak, az arcodat már nem futja
be pirosság, mégis mélyebb, tartósabb ez a második. Mert kipróbált, és megedzették
a közös történések, mert egy csapattá kovácsolt titeket.
Így van ez a mai igénkben is. Mert amiről a zsoltáros
énekel, pontosabban ahogyan Istenről énekel, abban már nincs semmi rózsaszín. Megpróbált,
edzett szeretettel dicsőíti a Mindenhatót, mert megismerte Őt, az Ő szeretetét.
Megannyi közös történetük van, amin keresztülmentek együtt. Fogság és
szabadulás, egy szétszórt és újból összegyűjtött nép tapasztalata, mert Isten
nem hagyta magukra az övéit döntésük következményében, hanem utánuk ment, újból
kimentette őket, és visszahozta arra a földre, amit megígért nekik. Velük élt
meg minden megpróbáltatást, minden nehézséget, és Ő az, aki helyreállítja Izraelt.
A zsoltáríró nem a levegőbe beszél, nem egy hősszerelmes vakbuzgó
szavai ezek, hanem azé, aki megtapasztalta Isten jelenlétét minden körülmények
között. És ma reggel az Úr erre hív Téged és engem is, Kedves Olvasó! A
rózsaszín köd után is van élet Istennel! De még milyen élet! Engedjük hát, akarjuk,
hogy komolyra forduljon a Vele való kapcsolatunk, és éljük meg az Ő szeretetét,
jelenlétét, társaságát minden körülmények között! Legyünk egy csapat Vele!
