Erő ígérete
„Erőt ad a megfáradottnak, és az erőtlen erejét megsokasítja.”
(Ézsaiás könyve 40. fejezet 29. vers)
Jeruzsálemtől mintegy 20km-re nyugatra, Bet-Semes szomszédságában, lankás dombok ölelésében fekszik Cora jelentéktelen kis falucskája. Az Örökkévaló annak idején itt látogatta meg a Dán törzséből származó Manoaht és feleségét, egy fiút ígérve nekik, aki a nép bírájaként majd megszabadítja Izraelt a filiszteusoktól.
Ez a megígért fiú volt Sámson, akit úgy ismerünk, mint a világ legerősebb emberét, aki a Biblia magányos Rambójaként puszta kézzel, netán egy szamár állkapoccsal veszi fel a küzdelmet az ellenséggel.
Élettörténetét szemlélve azonban egy ellentmondásos és tragikus hithős képe bontakozik ki előttünk, mert bár „Sámson testileg a föld legerősebb embere, de önuralomban, becsületességben és állhatatosságban a leggyengébbek egyike volt. Sokan helytelenül az erősen szenvedélyes embert nagy jellemnek tartják. Pedig valójában gyenge ember az, akit szenvedélye legyőz. Az ember valódi nagyságát a legyőzött indulatok, a féken tartott vágyak nagysága igazolja; de sohasem azok az érzések, amelyek úrrá lesznek az ember fölött.” (E.G.White, Pátriárkák és próféták)
Amikor ma az Isten által megígért erőről gondolkodunk, akkor tegyük fel a kérdést: Mit ér bármiféle erő – legyen az fizikai vagy lelki – erkölcsi tartás nélkül? Mit ér a tudás, a hegyeket mozgató hit alázat és szeretet nélkül?
Ugyanakkor, Sámson az élete hatalmas bátorítás arra, hogy akármilyen mélyre, akármilyen nyomorult helyzetbe is kerül valaki, ha Istenhez kiált, akkor újra erőre kap.
„Akiket Isten bizonyos cél elérésére eszközül akar felhasználni, azokat Sátán minden ereje megfeszítésével igyekszik tőrbe csalni. Bennünket gyenge pontjainknál támad meg, és jellembeli gyengeségünk által akar uralma alá vonni. De senkit sem kell legyőznie! Az ember nincs magára hagyva, hogy saját gyenge erőfeszítésével küzdje le a gonosz hatalmat! A segítség közel van és minden lélek megkapja, aki valóban óhajtja azt!” (E.G.White, uo.)
