Hol ilyen, hol olyan
"Irgalmas és kegyelmes az Úr, türelme hosszú, szeretete nagy."
Zsoltárok könyve, 103. fejezet 8. vers
„Hogy kicsoda Pom Pom? Hogy nem ismertek?
Hohó! Igazán senki sem ismer, mert hol ilyen vagyok, hol olyan. Bámulatosan
tudom változtatni az alakomat: ha akarom, olyan vagyok, mint egy szőrpamacs,
vagy paróka, vagy egyujjas kifordított bundakesztyű, vagy szobafestőpemzli,
vagy papucs orrán pamutbojt.”
Ismerős az
idézet? Az 1980-as évek egyik magyar rajzfilmhőse mutatkozott be így. Pom Pom
nem tudta magát ennél rövidebben, egy-két szóban jellemezni, hiszen különleges,
egyedülálló lény volt. Így hát különböző formákban mutatta be magát, hogy kicsit
jobban megérthessük, kicsoda is ő valójában. Időnként úgy nézett ki, mint egy
pamacs, máskor mint egy paróka, vagy akár egy kesztyű. Hol ilyen, hol olyan.
Isten
jellemét is hasonlóképpen ismerhetjük meg. Talán sokszor hallottuk már azt az
egyszerű gondolatot, hogy Isten a szeretet, vagy akár mondtuk is, amikor be
akartuk mutatni őt valakinek. Akármennyire is igaz ez, Isten nem egy elmélet,
vagy puszta definíció, így nem is ezek azok, amik igazán közel visznek minket
Istenhez, hanem a róla szóló történetek.
Isten időnként
olyan, aki megkeresi a legkisebbeket, hogy felemelje őket; vagy gyermeket ad a
gyermektelennek. Időnként igazságot szolgáltat az elnyomottaknak, máskor megbocsát
a bűnösnek. Van, hogy csendben gyászol a gyászolóval, de ujjongva örül az örülővel
is. Isten létére letérdel követői elé, hogy megmossa a lábukat, majd átveszi
minden bűnös helyét, és meghal helyettünk.
Szeretete
akkor érthető igazán, ha saját bőrünkön is megtapasztaljuk. És mindannyiunknak
másképp van szükségünk a szeretetre. Van, akinek Isten apa vagy éppen anya,
talán egy szerető testvér, megértő barát, vagy bizalmas társ. Hol ilyen, hol
olyan. Mégsem változik, mert ő a szeretet.