Hol ilyen, hol olyan

Szerző: -


"Irgalmas és kegyelmes az Úr, türelme hosszú, szeretete nagy."

Zsoltárok könyve, 103. fejezet 8. vers

„Hogy kicsoda Pom Pom? Hogy nem ismertek? Hohó! Igazán senki sem ismer, mert hol ilyen vagyok, hol olyan. Bámulatosan tudom változtatni az alakomat: ha akarom, olyan vagyok, mint egy szőrpamacs, vagy paróka, vagy egyujjas kifordított bundakesztyű, vagy szobafestőpemzli, vagy papucs orrán pamutbojt.”

Ismerős az idézet? Az 1980-as évek egyik magyar rajzfilmhőse mutatkozott be így. Pom Pom nem tudta magát ennél rövidebben, egy-két szóban jellemezni, hiszen különleges, egyedülálló lény volt. Így hát különböző formákban mutatta be magát, hogy kicsit jobban megérthessük, kicsoda is ő valójában. Időnként úgy nézett ki, mint egy pamacs, máskor mint egy paróka, vagy akár egy kesztyű. Hol ilyen, hol olyan.

Isten jellemét is hasonlóképpen ismerhetjük meg. Talán sokszor hallottuk már azt az egyszerű gondolatot, hogy Isten a szeretet, vagy akár mondtuk is, amikor be akartuk mutatni őt valakinek. Akármennyire is igaz ez, Isten nem egy elmélet, vagy puszta definíció, így nem is ezek azok, amik igazán közel visznek minket Istenhez, hanem a róla szóló történetek.

Isten időnként olyan, aki megkeresi a legkisebbeket, hogy felemelje őket; vagy gyermeket ad a gyermektelennek. Időnként igazságot szolgáltat az elnyomottaknak, máskor megbocsát a bűnösnek. Van, hogy csendben gyászol a gyászolóval, de ujjongva örül az örülővel is. Isten létére letérdel követői elé, hogy megmossa a lábukat, majd átveszi minden bűnös helyét, és meghal helyettünk.

Szeretete akkor érthető igazán, ha saját bőrünkön is megtapasztaljuk. És mindannyiunknak másképp van szükségünk a szeretetre. Van, akinek Isten apa vagy éppen anya, talán egy szerető testvér, megértő barát, vagy bizalmas társ. Hol ilyen, hol olyan. Mégsem változik, mert ő a szeretet.

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Hívd meg a lelkészed egy sörre!

Szerző: -
Kép
Amit csak szeretnétek, hogy az emberek tegyenek veletek, mindenben ugyanúgy tegyetek ti is velük, mert ezt tanítja a törvény és a próféták. Máté evangéliuma 7:12 Mikor gondolkodtál el rajta, hogy egy bolti eladó vajon hol vásárol? Mikor gondolkodtál rajta, hogy egy orvos kihez fordul ha beteg? Mikor gondolkodtál rajta, hogy egy lelkész kihez fordul, ha lelki problémákkal küzd? Minden évben van egy nap, ami a lelkészekről szól. Az év 364 napjának a lényege, hogy a lelkész "kiszolgálja" a gyülekezetet (fránya fogyasztói társadalom), de egy nap a lelkészekért van, és ez ma van. Ma van a "hívd meg a lelkészed egy sörre" nap. Egy nap, amikor elvileg a lelkészek lesznek azok, akiknek szolgálnak. Az a nap, amikor kivételesen nem ő ad, hanem leülhet egy kényelmes kanapéra, kiöntheti a lelkét és elszürcsölhet egy hideg sört, amit kivételesen nem magának vásárolt. Egyszer a mentorom azt mondta, hogy a lelkész egyetlen eszköze a lelke. Ha az tönkre megy, kimerül, megtörik, akk
További információk

Világosság a sötétségben

Szerző: -
Kép
Lábam előtt mécses a te igéd, ösvényem világossága. Zsolt 119:105 Amikor kisgyermek voltam, hétvégéken és szünidőben gyakran aludtunk a mamámnál. Egy kis faluban lakott, az egyik szélső utca utolsó házában. A közvilágítás gyengébb volt akkoriban. Ha sötétben mentünk a járdán, nagyon kellett figyelni, hogy hova lépünk. Ennek ellenére, amikor lefekvésre került a sor, mindig leengedték a redőnyöket is, koppanásig, úgy, hogy a lyukacsok se látsszanak. Bent a szobában koromsötét volt. Elég érdekes játék volt kitalálni, ha vécére kellett menni éjszaka. Amikor felébredtem a sötétben, azt sem tudtam, hogy hol vagyok. Aztán óvatosan letettem a lábam a földre, megkerestem a papucsomat, belebújtam, és a lábamat a földön csúsztatva, a kezemmel magam előtt tapogatózva próbáltam megkeresni az ajtót. Elindultam, egy ütés a combomon: hopp, ez az asztal sarka volt; menjünk tovább. A kezemmel beleütöttem valamibe: ez a fotel támlája. Aztán a fejem koppant: ez a szekrény. Amikor nagy sokára megtaláltam
További információk

A tökfőzelék és a szeretet

Szerző: -
Kép
  „Szeretteim, ha így szeretett minket az Isten, nekünk is szeretnünk kell egymást.”  János első levele 4. fejezet 11. vers Egy életkép, mely mélyen belém égett: Feleségem két életmentő műtét után ott fekszik a kórházi ágyon, alul-felül csövek lógnak ki belőle, melyektől beszélnie is fáj, csak pislogással és halk nyöszörgéssel kommunikál. Végtelennek tűnő két hét telik el így, míg kizárólag infúzión és nyaki szondán keresztül táplálják. Aztán, a következő meghatározó pillanatkép, ahogy kikerülnek a csövek és jön az első étkezés. A nővér és egy nem túl megnyerő kinézetű és állagú valamit hoz. Egy kis lágy tökfőzelék. Nincs étvágyam. - mondja ő. Mire én: - de muszáj! Fintorogva túr bele a tányérba, majd azt kérdi: Nem hoznál inkább egy kis joghurtot, vagy egy kis kalácsot? – Azt még nem szabad. Először ezt kell megenni. – Na jó, de csak egy kanállal. – óvatosan nyeli le, majd így szól: Ennyi elég. – Nem, nem az egészet meg kell enni! Ez mindannyiunk sorsa, akik itt szenvedünk az ön
További információk