Ezért tehát...
Ezért tehát, szeretteim, ahogyan mindenkor engedelmeskedtetek, nem csupán jelenlétemben, hanem sokkal inkább most, távollétemben is, félelemmel és rettegéssel munkáljátok üdvösségeteket, mert Isten az, aki munkálja bennetek mind a szándékot, mind a cselekvést az ő tetszésének megfelelően.
Miért tehát?
Jézus Krisztus kettős személye — hogy egy személyben Isten és ember, mindkettő előnyeit és hátrányait magában hordozva — egy különleges paradoxont jelent a keresztény világnézetben. Már önmagában ez a kettősség elképzelhetetlen a halandó ember számára, hát még ha behelyezzük az önmagában is problémás Szentháromságba; hamar rá kell ébrednünk, hogy Jézus Krisztus személye túlmutat mindenen, amit emberi elme képes volna felfogni. Az egyetlen befogadható összetevője az emberi volta, melynek földi élete során szem— és fültanúi lehettünk.
A Filippibeliekhez írt levél központi gondolata közvetlenül a mai alapigénk előtt található, a 2:6-11-ben. Itt olvashatjuk azt a verset, mely az Újszövetségben talán (kronológiailag) elsőként fogalmazza meg, hogy Jézus Krisztus általunk is megérthető emberi oldala milyen példával áll előttünk: alázat, engedelmesség, segítőkészség, szeretet. Ilyen megváltónk van, ilyen mesterünk és tanítónk — nem utolsó sorban ilyen barátunk, aki ismeri a földi élet minden aspektusát. És ha ismeri és helyt állt még a legnehezebb helyzetekben is, jó példát adhat nekünk is.
Ezért tehát!
... kezdődik a mai alapigénk. Mivel ilyen példaképünk van, nekünk is kutya kötelességünk engedelmeskedni, szeretni, segítőkésznek és alázatosnak lenni, így "munkálva az üdvösségünket" félelemmel és rettegéssel. A hullámvasúton ülő személy félelme és rettegése ez, aki egyszer bekötötte magát Isten akaratába, és ő viszi magával, ahova ő akarja — nem mindig oda, ahova kényelmes, vagy kellemes volna. Ez azonban egyáltalán nem probléma, hiszen Isten az, aki úgy a szándékot, mint a cselekvést (a cselekvés vágyát és a cél eléréséhez való eszközt) is megadja hozzá.
Röviden, tömören tehát: Jézus Krisztus nem csak távolról figyeli, hogy vajon hogy állunk a jellemünk fejlődésével. Ha bekötjük magunkat az ő szeretetébe, sokszor kacskaringós úton, de végül megérkezünk az alázat, engedelmesség, segítőkészség és szeretet lelkületébe, hiszen ez az ő akarata. Ő munkálkodik bennünk, velünk és rajtunk keresztül.
