A megoldás biztos, a megpróbáltatás elkerülése nem.
"Sok baj éri az igazat, de valamennyiből kimenti az ÚR."
Zsolárok könyve 34. fejezet 20. verse
A 34. zsoltár Dávid hálaadó imádsága, amit akkor írhatott, amikor Saul király elől menekült Gáthba, Abimelek udvarába. Legalább is erről tanúskodik a mű felirata is. Nem voltak egyszerű idők. Egy veszélyes ellenség próbálta leuralni Izraelt a Földközi-tenger felől, a filiszteusok. Övék volt a vasgyártás monopóliuma, fegyvereik, eszközeik fölül múlták a zsidó nép felszerelését. Korabeli források szerint alig találtunk volna akkoriban egy kovácsot. Igazi kardja, páncélja csak a gazdagabbaknak, de leginkább csak a királynak volt. Így nehezen vették fel a versenyt Isten gyermekei az ellenséggel. Az Úr azonban adott nekik egy erős királyt, aki kezdetben engedelmes is volt Isten felé. Adott nekik hősöket, mint Jonatán (Saul fia) és Dávid, akik kipótolták a hiányosságokat a harcban. Bár legyőzte az ellenség legerősebb harcosát, Góliátot és később vitézségével elnyerte a királylány kezét, Dávidra mégsem köszöntött egy békekorszak. A Szentírás szerint egész életében a háború embere maradt, a harc nem maradt el tőle és családjától. ez azonban nem teljesen az ő hibája volt. Nem volt elég a filiszteus fenyegetés, de szembe kellett néznie saját királya őrült féltékenységével is. Sault nem érdekelte, hogy Dávid a veje, fiának Jonatánnak legjobb barátja, kiváló harcos és katonai vezető, aki még a nép körében is közkedvelt. Mindezek csak fokozták negatív érzéseit iránta és elhatározta, hogy merénylettel pusztítja el őt. Az Úr azonban megakadályozta a király gonosz tervét. Kedvenc pásztorunknak azonban menekülnie kellett és a király seregei szorosan Dávid sarkában voltak. El tudjuk képzelni, hogy végül annyira stzorult helyzetbe jutott, hogy Gáth városába akart menekülni az ellenség királyához, Abimelekhez? Abba a városba, ahol korábban az általa legyőzött Góliát lakott? Mennyire lekeseredhetett, amikor elhatározta, hogy őrültnek tetteti magát előtte, hogy életbe maradhasson? A taktika bevált, Isten megsegítette őt. És ha nem is maradhatott biztonságban hazája földjén, végül az ellenség kímélte meg őt.
Sok baj érte, de mindegyikből kimentette őt az Úr! Ez nem csupán egy tanítás volt, hanem saját tapasztalata.
Isten ma sem ígéri azt, hogy azok, akik követik Őt mindig biztonságban lesznek. Az Ige nem ígéri meg számunkra, hogy az utunk sima lesz és egyszerű. Csupán annyit ígér, hogy a legnagyobb próbák közepette is tudhatjuk, hogy a megoldást Urunk megadja majd nekünk a maga idejében.
Dávid egészen az ellenséges város kapujáig futott féltve életét, de ez nem volt elég. Be kellett lépnie rajta! Szükségünk van arra a kitartó hitre, ami meg nem hátrál, történjen bármi. Szükségünk van arra a hitre, amelyik Istentől várja a megoldását. Szükségünk van rá, hogy mi is átélhessük Dávid tapasztalatát és háláját.
