Lego Isten kezében
“Milyen nagy alkotásaidnak száma, Uram! Valamennyit bölcsen alkottad, tele van a föld teremtményeiddel.”
Amikor gyerek voltam, nagyon szerettem Lego-val játszani. Az volt a kedvencem.a legenda szerint két darabot nyomtak szüleim a kezembe, és ott ültem fél órát csendben, és játszottam. Ennek az lehetett az oka, mert elég jó fantáziám volt. Kitaláltam valamit, megterveztem, aztán megépítettem. Bármennyire is voltam kreatív, azért véges számú ötletem volt.
Amikor Isten teremtett világát nézem, olyan érzés fog el, hogy lehetetlen lenne mindent megérteni belőle. Mintha egy végtelen számú kockából kirakott, végtelenül összetett tervet néznénk. Nem vagyok képes felfogni a töredékét sem annak a műnek, amit mi világnak hívunk. Mégis vonz, hogy egyre többet megismerjek belőle.
Ahogy a teremtést kutatjuk, egyre jobban megismerjük annak Teremtőjét. Hogy a világunk működését vizsgáljuk, Isten ujjlenyomatát találjuk benne. Sokszor bonyolult, rémisztő, de gyönyörű és megnyugtató is egyben.
Egy olyan Isten kezében vagyunk, aki egy világot formált egyetlen szóval. Nem csupán egy embernek parancsol, vagy egy seregnek, hanem az elemeknek, és a világ minden atomjának. Nem azt jelenti ez, hogy emiatt sosem érheti baj azt, aki Istent követi, de azt igen, hogy a Teremtő kezében jó helyen vagy.
Ő alkotta a világot, úgyhogy nála vagy a legjobb helyen.
