Változás

 


"Öltsetek magatokra azért – mint Isten választottai, szentek és szeretettek – könyörületes szívet, jóságosságot, alázatosságot, szelídséget, türelmet, 
elszenvedve egymást és kölcsönösen megbocsátva egymásnak, ha valakinek valaki ellen panasza volna – amint Krisztus is megbocsátott nektek, ti is úgy tegyetek."

Kolossébeliekhez írt levél 3. fejezet 12-13. vers

Milyen szép volt az ünnep, a kereszténység legszebb ünnepe! Bár lehet, hogy ezzel sokan vitáznának velem és egy kicsit egyet is értenék, mert a karácsony pompája, az angyali énekek, a feldíszített városok és a téli pompa valóban a karácsony felé billenti a mérleget. Ugyanakkor a húsvét jelentősége, mondanivalója mindenképp felülmúlja azt. Tavaszi ünnepünk lényege nem más, mint mindannyiunk megváltása, az emberiség üdvössége.

A fák lassan virágpompába öltöznek, csivitelő madarak hangja tölti be a levegőt, családi életünkben szeretteink, rokonaink vendéglátása csepegteti az örömet. Színes kultúránkban összekeveredik a pogány termékenységkultusz hagyománya - tojásfestés, locsolkodás - a keresztény gondolatokkal - virágvasárnapi, hozsanna, nagypénteki szomorúság, nagyszombati csönd és a vasárnapi feltámadás. Nincs kevertebb ünnepünk a húsvétnál. Ezért is időszerű azon is elgondolkodni, mi is a lényege, mit is viszünk magunkkal a ránk következő hétköznapokra.

Pál apostol Isten választottainak, a szenteknek, akiket maga az Úr szeret, ír egy üzenetet arra való hivatkozással, hogy milyen hatással legyen ránk a Megváltónktól kapott megbocsátás, amit mi ma is ünneplünk. Ahogyan az ótestamentumi korban Isten azért választotta ki övéit, mert szerette őket és mert jobbítani akarta életüket, és ahogyan az újszövetség idején is ezt tette az apostolok korában, ma sincs ez másként. Isten célja nem változott, ahogy Ő maga sem változik soha. De hogyan éri el, hogy mindez megvalósuljon?

Természetesen általunk is. Mindig az Úr gyermekeinek feladata, hogy szeretetének csatornái legyenek. Változnunk kell. Változni, ahogy Pál írja az által, hogy olyan dolgokat veszünk magunkra, amik nem a miéink, hanem tőle kaptuk. Öltsük magunkra - mint a ruhát, amit reggelente felveszünk, ami arra a napra meghatároz minket - a könyörületet, a jóságot, az alázatosságot, a szelídséget és a türelmet. Mintha az apostol azt mondaná, viselkedésünk épp úgy elhatározás és döntés kérdése, mint napi ruházkodásunk is az. Rajtunk múlik, hogy ezután hogyan bánunk másokkal. Arra kér, szívünket töltse be a könyörület. Istennel szemben mi is erre szorultunk, Megváltónk irgalma, bocsánata nélkül mi is csak elveszettek lennénk. Ezért ez legyen alapja a mi hozzáállásunknak is. Alázatosan lássuk be, hogy mi sem vagyunk különbek senkinél. Emberek vagyunk mindannyian, ezért legyünk türelmesek egymással, hordozva a másik esendőségét, szenvedve hibáitól, mert Jézus is szenvedett miattunk.

Még tart az ünnep. A hétfő leginkább a vendégség napja, a rokonoké, barátoké, családtagoké. Előkerülnek újra a legjobb falatok, a tojás és a sonka, a sütemények. De milyen lelki eledellel tápláljuk szívünket? Bízom benne, hogy a legjobbal: Megváltónk irántunk tanúsított szeretetével, ami elkísér minket a holnapra is. Minden napra, amíg csak élünk még ezután...

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Hívd meg a lelkészed egy sörre!

Világosság a sötétségben

A tökfőzelék és a szeretet