Hiszel vagy hiszel?
„Amikor Jeruzsálemben volt a páska ünnepén, sokan hittek az ő nevében, mert látták a jeleket, amelyeket tett. Jézus azonban nem bízta magát rájuk, mert ismerte mindnyájukat.”
János evangéliuma 2.fejezet 23-24.vers
Van egy elméletem miszerint több fajta hit is létezik. Nem, nem arra gondolok, hogy valaki Jézusban hisz, valaki pedig Buddhában, hanem inkább a hit milyenségére gondolok.
Egyszer valaki megkérdezte tőlem egy beszélgetés alkalmával, hogy szerelmes vagyok-e vagy csak szeretem azt az illetőt, aki akkor épp elrabolta a szívem. Kicsit meglepődtem a kérdésen, mert egészen addig úgy gondoltam, hogy ha valakit szeretek (abban az esetben ha fiúról van szó), akkor az egyenlő a szerelemmel. Akkor mondom ki a másiknak, hogy szeretlek, amikor azt érzem, hogy szerelmes vagyok. Azonban a beszélgetőpartnerem felvilágosított, hogy a kettő nem feltétlen ugyanaz. Szimpatizálhatok valakinek a világlátásával, a nézőpontjával, kelthet bennem mély érzelmeket, odáig lehetek a külsőjéért, a beszédéért, a velem szembeni viselkedéséért, stb és emiatt gondolhatom azt, hogy szerelmes vagyok, pedig valójában csak szeretem azt az embert, akit mutat magából. A szerelem viszont egészen más. Sokkal mélyebb, megrázóbb, meghatóbb és néha-néha fájdalmasabb. Ha szeretek valakit, akkor rosszul eshetnek dolgok, de nem érzem azt, hogy a szívem megszakad. Ha szerelmes vagyok, akkor a fájdalom megsokszorozódik, hasonlóan a szülői fájdalomhoz, amikor gyermekével valami szörnyűség történik.
Tehát van a hit. A sok fajta hit. Van az a hit, amikor látjuk Jézus csodáit és leesik az állunk, hogy mikre képes. Képes volt halottat támasztani, a vizet borrá változtatni, betegeket gyógyítani és feltámadni. Amikor olvassuk a Bibliát és ezekről a csodákról olvasunk, akkor keresztényként azt mondjuk, hogy persze, hiszünk. Ez olyan, mint az a szeretet, amiről fent írtam. Hisszük azt, amit olvasunk, látunk vagy hallunk. A másik fajta hit pedig olyan, akár a szerelem. Sokkal mélyebb, többet kér, többet megenged, többet éreztet. Ez a fajta hit megköveteli, hogy elhiggyük azt, hogy minden értünk van. Erre a hitre nem Istennek van szüksége, hanem nekünk. Nekünk kell elhinnünk azt, hogy a fájdalom erősít, hogy a bizonytalanság egy jobb útra visz és hogy Isten nem enged többet, mint amit eltudunk hordozni. Ez fájdalmas, akárcsak a szerelem. De ettől válik értékesebbé ez a hit, mint az, amit csak olvasunk, látunk vagy hallunk. Miért? Mert ezt megtapasztaljuk! Kívánom, hogy mindannyian megérezzük ezt a mély hitet.
Áldott napot!
