A tettek ereje
"Nem mindenki megy be a mennyek országába, aki ezt mondja nekem: „Uram, Uram!”, hanem csak az, aki cselekszi az én mennyei Atyám akaratát."
Máté evangéliuma 7. fejezet 21. verse
Mindig fáj, ha kizárnak valamiből bennünket, ami számít. Mai, toleranciát kereső és sokszor imádó világunk nehezen viseli el, ha valaki kizárólagosságra törekszik. Különösen így van ez a vallás terén. TOLERANCIA! - kiáltjuk. Ezt szeretnénk. Fogadjon el mindenki mindent, amíg nem sért, nem bánt vele másokat. Néha keresztény emberként sajnálom, hogy a hitem kizárólagosságra törekszik és nem mondhatom azt egy más vallásúak, hogy: Jól van az úgy. Csak csináld tovább! Mert nem tehetem. Isten miatt és a cél miatt nem tehetem, ami felé törekszünk.
A fenti ige is valami hasonlóról szól. Ráadásul maga az Úr mondja, hogy nem lehetünk ott mindannyian Isten országában. Pedig mi nem így szeretnénk. Valahol, belül azt szeretné az emberiség, ha Isten olyan jó fej lenne, hogy végül mindenki célba érhetne. Az Úr azonban feltételt szab, mégpedig nem is akármilyet. Nem elég csupán ismerni az Isten akaratát, hanem még cselekedni is kell azt. Protestáns lelkülettel szinte azonnal felszólalunk, hát hit által jutunk az Isten országába, mi a szerepe a cselekedeteinknek? Jézus a tettek embere volt. Hite és tettei teljes összhangban voltak egymással ezért volt annyira hiteles és ezért volt akkora ereje, szolgálatának akkora hatása az egész világra. Meg kell értenünk egyszer és mindenkorra, hogy a kettő összetartozik. Nincs külön érdem csupán hit által tettek nélkül. Ahogy cselekedetekkel sincs hit nélkül. A hit embere a tettek embere is egyben.
Van egy elképzelés az utánunk következő világról, ami bár nagymértékben hamis és távol áll a Szentírástól, mégis nagy hatással van milliók gondolkodására. Ez pedig nem más, mint az, hogy az örökkévalóságban is a jelenlegi életünket fogjuk folytatni, csak egy kicsit másként. Ha rosszak voltunk, akkor a cimborákkal rosszalkodunk egy kicsit tovább az alvilágban. Bár ez egyfajta büntetés, de nem kell annyira komolyan venni. Ugyanakkor a jók a mennybe mennek, ahol egy kicsit unalmas, de szépségekkel teli öröklét vár rájuk. A Biblia szerint azonban csak azok jutnak azt örökkévalóságba, akik itt a Földön is Istennel élték az életüket. Ez pedig nem csak azt jelenti, hogy tudtak róla, hanem azt is, hogy ismerték őt. Nem azt jelenti, hogy szerettek volna helyesen élni, hanem azt is, hogy tetteik Jézus cselekedeteit követték, mert úgy igyekeztek élni, mint Uruk élt és szolgált ezen a földön. Mivel az Isten országába csak az igaz, a szép, a helyes, a jó folytatódik, csak azok léphetnek be oda, akik élveznék és szeretnék ezt az életet. Isten örökkévalósága gyötrelem lenne mindazok számára, akik istentelenül szeretnek élni. Erre pedig nem fogja kényszeríteni senki. Azok pedig, akik örömüket lelték Isten szolgálatában, minden szépségben és jóságban, amit átélhettek vele már most a földön; azoknak Istennek országa maga lesz a földöntúli boldogság.
A tetteink arról szólnak, hogy kik vagyunk, miben hiszünk. Tetteinknek éppen ezért ereje van. Megmutatják kihez tartozunk most és így azt is, kihez tartozunk majd a jövőben.
