Kiben bízol?
„Olyan lesz, mint a folyóvíz mellé ültetett fa, amely idejében megtermi gyümölcsét, és nem hervad el a lombja. Minden sikerül, amit tesz.”
„Mielőtt elmegyek itthonról eszem pár falatot, nehogy éhes legyek.” ; „Felöltözőm jól, mert inkább legyen melegem, minthogy fázzak.”. Tudod mi a közös a két kijelentésben? Mind a kettőben egy-egy ellentét van. Észrevétlenül is ellentéteket rakunk mondatainkba megemlítve a lehetséges problémát és a megelőző orvosságot. Jobb esetben cselekszünk is, rosszabb esetben elmegyünk otthonról éhen.
A Biblia is előszeretettel használ ellentétpárokat. Tudatosabban, mint ahogy mi, hiszen talán így tudja a legjobban megértetni velünk a dolgok lényegét. Többek között például azt a lényeget, amelyet az Istenbe vagy saját magunkba vetett bizalomról érdemes tudni. Az idézett szakasz Jeremiás könyvéből való. Ott szép ellentétpárok vannak: az átkozott férfival az áldott férfi, a pusztai cserjével a víz mellé ültetett fa, a maga erejében bízó emberrel az Úrban bízó ember áll szemben. De mit is vigyünk magunkkal erre a napra a fenti részből? Egyszerű.
Tavaszodik. Figyeld csak, ahogy zöldül a természet. Időről időre megnyílnak az ég csatornái és megöntözik a földet, hogy aztán a napsugarak élettel töltsék meg a növényeket. A víz minden teremtmény egyik alkotóeleme, ami nélkül nem lenne élet. A víz olyan a növényeknek, állatoknak és persze nekünk embereknek is, mint amilyen Isten annak az embernek, aki Hozzá fordul. A hitünk a növény, amely a víztől növekedni kezd. Olyan Isten jelenléte az életünkben, mint a víz annak a növénynek, amely épp életre kel. Ha képesek vagyunk feladni, legalább csak egy kicsit azt, hogy a saját magunk erejében bízzunk, akkor Isten olyan csodákat tud tenni az életünkben, amelyet addig nem is gondoltunk. Menjünk a Forráshoz, hogy amit teszünk, minden sikerüljön. Istennel semmi sem lehetetlen!
Áldott napot!
