Olyan jó keresztény lennék, ha…
„Mi azért szeretünk, mert ő előbb szeretett minket. Ha valaki azt mondja: „Szeretem Istent”, a testvérét viszont gyűlöli, az hazug, mert aki nem szereti a testvérét, akit lát, nem szeretheti Istent, akit nem lát. Azt a parancsolatot is kaptuk tőle, hogy aki szereti Istent, szeresse a testvérét is.”
Édesapám és édesanyám is egyke gyerekként nőtt fel, így számukra
az, hogy mi ketten vagyunk a bátyámmal, egy teljesen új tapasztalat volt. Amikor
kicsik voltunk, azzal kergettük az őrületbe őket, hogy mindenen is hajba tudtunk
kapni. Igen, sokszor szó szerint, bár hajtépésre konkrétan nem emlékszem, de karmolásra
meg ütésekre annál inkább.
Viszont ahogy szépen lassan idősödtünk, úgy ezek a
verekedések és veszekedések elmaradtak, helyette pedig egy fantasztikusan erős véd-
és dacszövetség kötődött közöttünk. Mindent meg tudtunk beszélni egymással, és
most már ezzel akasztottuk ki főleg édesanyánkat, hogy péntek esténként, amikor
végre hazaért a tesóm a messzi-messzi egyetemről, leültünk valamelyikőnk
szobájában, és hajnalig beszélgettünk. El nem tudta képzelni, miről lehet
ennyit beszélni, és talán egy kicsit nehezményezte is, hogy ő ebből kimaradt.
Isten kapcsolatra teremtett minket, vérszerinti és
választott kapcsolatokra, olyanokra, amikről dönthetünk és olyanokra, amiket úgy
kapunk, lényegében kérés nélkül életünk során. Kisebb és nagyobb közösségekbe,
hisz „senki sem különálló sziget” (John Donne). És Jézus arra is tanított
minket földi élete során, hogyan kell élnünk ezekben a kapcsolatokban.
Sőt, a kereszténység nem is értelmezhető másként, csak közösségben.
Hiába gondoljuk a hívő humorista, Adrian Plass után szabadon, hogy nagyon jó
keresztények lennénk, ha időnként nem zavarnák meg mások az életünket, ezzel
pont a lényegét veszítjük el a Krisztus-követésnek.
Mert Jézus szeretetből halt meg, azért, hogy mi újra
közösségben lehessünk Istennel és a másik emberrel. Hogy megtapasztaljuk,
milyen az, amikor Ő feltétel nélkül elfogad, kegyelmet és új életet ajándékoz
nekünk, és Szentlelkével elindít azon az úton, ami a Megváltó munkáját hívatott
továbbvinni.
A mai ige egy találkozásra hív minket. Találkozásra Isten
felfoghatatlan szeretetével. Engedjük, hogy megérintsen minket a kereszt
csodája, engedjük, hogy átformálja az életünket, és megtanítson minket igazán
szeretni! Mert valójában ezt az egyet kéri tőlünk: szeressük Istent, és szeressük
embertársunkat. Az egyik pedig nem létezik a másik nélkül.
