Rokonlelkek
„Mi Istentől valók vagyunk: aki ismeri Istent, az hallgat ránk, aki nem Istentől van, az nem hallgat ránk. Erről ismerjük meg az igazság lelkét és a tévelygés lelkét.”
Biztosan voltál már úgy, hogy valakivel beszélgetve azt érezted: rokonlélek. Könnyen megértettétek egymást, közös volt a látás, hamar egymás terveire, elgondolásaira hangolódtatok, jól együtt tudtatok működni. Nagy ajándék ez.
Mindig nagy élmény számomra, amikor olyan hívőkkel találkozhatok, akik más országokból, kontinensről érkeztek. Többnyire nagyon hamar kialakul az az érzés bennem, hogy olyan, mintha már régóta ismernénk egymást. Miért? Van valaki, aki ismeretlenül is összeköt minket: Jézus Krisztus személye, Krisztus Lelke.
Ennek a hátterében áll egy élethosszig tartó folyamat is. Egyéni és közösségi életünkben is felfedezhetjük a „nagy küzdelem” törvényszerűségeit. Napi kérdés mindannyiunk életében, hogy érvényesül-e Isten befolyása életünk felett, vagy az Isten elleni lázadás lelkülete hat-e inkább ránk? Isten folyamatos küzdelmet folytat értünk, már a megtéréshez is úgy jutunk el, ha engedünk Lelke késztetéseinek, nem keményítjük meg a szívünket. Ennek a finom, érzékeny folyamatnak az eredménye az is, hogy amikor megszólít minket Isten igéje, akkor készséggel válaszolunk a hívásra.
Végső soron minden azon fordul meg, hogy az igazság lelke, vagy a tévelygés lelke uralkodik-e bennem.
Ezért is fontos a kérdés: Tudatában vagyok annak, hogy milyen lélek vezet?
Legyen áldott a napod!
