Legyen világosság!
„Ez pedig az az üzenet, amelyet tőle hallottunk, és hirdetünk nektek, hogy az Isten világosság, és nincs benne semmi sötétség. Ha azt mondjuk, hogy közösségünk van vele, és a sötétségben járunk, akkor hazudunk, és nem cselekedjük az igazságot. Ha pedig a világosságban járunk, ahogyan ő maga a világosságban van, akkor közösségünk van egymással, és Jézusnak, az ő Fiának vére megtisztít minket minden bűntől.”
Nem lett rögtön sötétség. Először csak a szégyent éreztük,
mert eltűnt az, ami addig észrevétlenül is védelmezett, és mi ott álltunk
egymás előtt meztelenül. Aztán már ujjal mutogattunk, hogy „nem én, hanem az
asszony”, meg a kígyó, és végeredményben Te, Úristen. Utunk egyre keletebbre vitt
Édentől, testvért öltünk, várost építettünk, harcoltunk emberrel és Istennel,
és a sötétség egyre csak nőtt.
Kigúnyoltuk Nóét, rabságban tartottuk Jákób gyermekeit, majd
üldöztük őket, míg ránk nem omlott a szétnyílt Vörös-tenger. A pusztában unos-untalan
lázadoztunk, visszavágytunk Egyiptomba, hiába ment előttünk a tűz- vagy a
felhőoszlop.
Megöltük a prófétákat, mert nekünk ne mondja meg senki, hogyan
és miként kellene élnünk. Tudjuk, mi a jó és a rossz, hisz a gyümölcs íze soha
nem múlik el a szánkból. Úgy gondoltuk, nekünk kell ez a sötétség, mert akkor
legalább minden tehén fekete. Mert akkor nem kell álarccal takarni a bennünk
bolyongó félelmet, bizonytalanságot, reményvesztettséget és
lelkiismeretfurdalást. Szenvedtünk mindannyian a vakságtól, de ezt már nem
mertük felvállalni.
Míg egy nap eljött közénk a Világosság. Egy sötét éjszakán,
amikor senki sem akarta befogadni, Ő mégis közénk jött, megszületett, és fényt
gyújtott a koromfeketeségben. Voltak, akik örültek, voltak, akik féltek, voltak,
akik nem akarták elfogadni, és voltak, akik ki akarták oltani.
De a fényt már nem lehetett megállítani. Az örömhír, amit
megosztott velünk, otthonra talált a megfáradt szívekben, és lángra lobbant. Először
fájt, mert megmutatott mindent, amit addig rejtegettünk, de jó volt végre
látni. Igazán. Jó volt megtanulni élni, a másikban felfedezni a testvért az
ellenség helyett, a gyűlöletet félretéve a szeretet útját választani. Mert Vele
ez mind lehetséges.
És hiába próbálták kioltani, hiába szegezték a keresztre, és
ölték meg, mint egy utolsó bűnöst, harmadnapra feltámadt, fénye pedig még erősebben
ragyogott.
Hát jöjj, vigyük tovább a lángot! Hallja meg a világ az
örömhírt, hogy Isten megváltott minket! Éljünk a tőle kapott szeretet
hatalmával, éljünk Vele és egymással közösségben! Legyen világosság!
