A hála gyümölcse
"Útjait láttam, de meggyógyítom őt; vezetem őt, és vigasztalással fizetek neki és gyászolóinak. Megteremtem a hála gyümölcsét az ajkakon; békességet, békességet a távol és közel levőnek – mondja az Úr –, és meggyógyítom őt."
Ézsaiás próféta könyve 57. fejezet 18-19. versei
Hogyan lehet megteremni a hála gyümölcsét? Hogyan lehet hálás az ember? Mit tehetek azért, hogy a szívem érezze a hálát?
Közeledve a karácsonyhoz, talán nem is nehéz megérteni ezt, elég, ha megvizsgáljuk az ajándékozás lényegét. Az igazi ajándékozás a szeretetből fakad. Nem azért veszünk ajándékot valakinek, mert muszáj, ahogyan hálát sem érezhetünk kényszerből. Természetes, hogy a hozzátartozóknak igyekszünk örömet szerezni, de nem azért mert rokonaink ők. Nem azért lepem meg a feleségem, mert ő a feleségem. Ahogyan a gyerekeimnek sem azért adok valami csekélységet, mert a vér kötelez. Szeretetből tesszük ezt, nem megszokásból, tradícióból, vagy elvárásból. Az igazi szeretet pedig önzetlen. Nem azért ad , mert viszont vár valamit cserébe. A hála az ilyen szeretet gyümölcse...
Ha egy kicsit előrébb olvasunk észrevehetjük, hogy Ézsaiás, az Ószövetség evangélistája, Isten csodálatos szeretetéről beszél, amit nem lehet, de nem is kell kiérdemelni. Bár sokszor próbálta már az Úr, hogy népe lelkére beszéljen, mégis kevés eredménnyel járt. Volt, hogy vitázott, büntetett, de most azt mondja, "nem perlekedik" velük tovább, "nem haragszik örökké" (16-17. vers). Valami másba, valami különlegesbe kezd, amiről mindig emlegetni fogjuk Őt. "Meggyógyítom, vezetem, megvigasztalom." Ha egyszóval kellene leírni: HELYREÁLLÍTOM.
- Az Isten meggyógyít.
Bár nem akartuk elfogadni a diagnózist, de mégis betegek vagyunk. Bűneink tettek azzá minket és talán rosszabbak vagyunk a függőségben szenvedőknél is, mert nem is karunk megszabadulni. Az advent azonban arra tanít, hogy Isten egyszülött Fiát küldte a világunkba, hogy hordozza betegségünket helyettünk, hogy mi meggyógyuljunk. Az advent lényege nem az, hogy mi mit adunk ajándékba, hanem az, hogy milyen mérhetetlenül nagy ajándékot kaptunk Istentől.
- Az Isten vezet.
Ahogyan a bölcseket vezette a csillag, ahogyan a tanítványokat Jézus útmutatásai, úgy akar vezetni minket ma is az Úr: közvetlenül. A Biblia velünk van. Bár kutatnunk kell, hogy megértsük szavait, Isten útmutatása végül mindannyiunk előtt feltárul. Hogy megértsük a világot, az életünket, Isten akaratát, hogy mi a jó és mi a rossz, az Ő vezetése kell. Az advent lényege, hogy Ő a legnagyobb sötétségben is világosságot gyújt, hogy a legnehezebb helyzetben is visszaadja számunkra a reményt és ez az Ő Szava által a miénk lehet.
- Az Isten megvigasztal.
Milyen jó is ünnepelni, bejglit enni, együtt lenni, vidámkodni és szeretni! De ahogyan az ünnep véget ér és jönnek majd a hétköznapok úgy értek véget a tanítványoknak is a Krisztussal töltött napok és ott maradtak egyedül. Vagyis, csak maradtak volna! Mert Megváltójuk betartva ígéretét elküldte hozzájuk a Vigasztalót, a Szentlelket. Advent után nem az a lényeg, hogy minden jó véget ér egyszer, hanem az, hogy a jó dolgok még csak most kezdődnek! Onnantól, hogy Vele járjuk az utunkat, mert így célba fogunk érni.
