A becsület ára
„Igyekezzél, hogy Isten előtt becsületesen megállj, mint oly munkás, aki szégyent nem vall, aki helyesen hasogatja az igazságnak beszédét.”
(Pál Timóteushoz írt második levele 2. fejezet 15. vers)
Fiatalon erőszakkal elszakítanak a szüleidtől. Elhurcolnak egy idegen országba, ahol idegen nevet ragasztanak rád, majd arra kényszerítenek, hogy idegen szokásokat elsajátítva egy idegen birodalom hűséges alattvalója és ügyintézője legyél.
Így indul Dániel prófétának és társainak a története, mely a becsületesség, a tisztesség és az őszinte hit igazi példája. Hiszen nemcsak Istenfélőnek vallották magukat, nemcsak annak látszottak, hanem mind a hétköznapi munkájukban, mind a hitéletük gyakorlásában maximálisan helytálltak. Azt olvassuk, hogy mindezekben irigyeik „semmi okot vagy vétket nem találhatának” (Dán.6:4)
Pedig minden bizonnyal akkor is volt korrupció, helyezkedés, szervezkedés a hatalom ellen, sőt minden bizonnyal őket is felkeresték és megkísértették, de a becsület számukra az életüknél is többet ért.
S mit üzen ma nekünk az ő hitük és az ő becsületességük?
· Azt, hogy az Istentől kapott talentumokkal, képességekkel, anyagi javakkal, időnkkel, erőnkkel, stb. hűségesen sáfárkodunk.
· Azt, hogy becsületesen megadjuk ’a császárnak, ami a császáré és az Istennek, ami az Istené’
· Azt, hogy legjobb tudásunk szerint dolgozunk.
· Azt, hogy tisztességesen bánunk az emberekkel.
· Azt, hogy megtartjuk az ígéreteinket.
· Azt, hogy megbecsüljük és vigyázunk környezetünkre.
· Azt, hogy elismerjük, ha hibázunk és vállaljuk a felelősséget.
· Azt, hogy törekszünk helyrehozni, amit elrontottunk.
És legfőképp azt, hogy minden nap olyan élő és szoros kapcsolatot ápolunk Jézussal, amit nem vehet el tőlünk sem a tüzes kemence, sem az oroszlánokkal teli verem.
