Teljesedik-e az álmunk?
"Mert az Úr dicsőségének ismerete betölti majd a földet, miként a víz a tengert."
Habakuk próféta könyve 2. fejezet 14. vers
Lassan megtelnek az üzletek polcai ajándéktárgyakkal, már ott sorakoznak az élelmiszerboltokban a csokimikulások, fahéjas csokoládétól illatozik a konyha, szólnak a karácsonyi énekek és a televízióban megjelentek a szentimentális és romantikus filmek. Sokan meggyújtották az első adventi gyertyát és tervezgetik a családi szentestét, esetleg a templomi ünnepséget, no meg a gyülekezeti jótékonykodást is. Lehet, hogy csak az ünnepre való készülődés teszi, de az ember szíve ilyenkor megtelik örömmel, békességgel és vágyunk arra, hogy az álmaink valóra váljanak.
Igen, nekünk, hívő keresztényeknek is van egy álmunk, amit dédelgetünk és szeretnénk, hogy megtörténjen: az, amit Habakuk próféta úgy fogalmazott meg, hogy Isten dicsősége töltse be a földet. Legalább olyan örömmel töltene be ez minket, mint amit a próféta neve is jelent, amire mindenki vágyik az ünnepen, az ölelés; szeretteink ölelése, mert akkor van minden rendben. Igen, hisszük, akkor lesz minden rendben itt a mi világunkban is, ha Isten lesz jelen mindenhol. Ha az ő szeretete vezeti az embereket, akkor megszűnik az önzés, békét kötnek a háborús felek, a jóság és az erény jellemez majd minket és mindannyian boldogok leszünk. Isten dicsősége és ismerete szorítana ki minden mást az életünkből, miként a víz betölti és átjárja a tengermély minden korallzátonyát, de sötét mélységeit is, kiszorítva onnan minden mást. Vajon lehetséges-e ez?
Most, maradéktalanul biztos, hogy nem; de egyszer majd, a második adventkor igen.
Adventtől adventig élünk mi emberek és milyen igaz. Mert az első adventkor telik meg az addigi üres világunk élettel. Amikor "szívünk lesz a jászolbölcső", ahová Krisztus születik, akkor lesz értelme napjainknak. Onnantól tudjuk, mit jelent igazán szeretni és hívő életünk a szeretet megtanulásának iskolájában lesz eltöltve. Sok-sok alkalom, megannyi vizsga, hol "(pót)vizsgázhatunk szeretetből", de sajnos még sokszor hibázunk és a kitűnő eredmény, az ernyedetlen elérése még csak folyamatban van. Igen, ernyedetlen, mert drága apósom iskoláséveiben az egyes szám volt a kitűnő, ami meg nem hajlik, meg nem rogy, csak kitartóan áll példát adva mindenki másnak. Ez a cél, ami felé "célegyenest" tartunk, igyekezünk "nekidőlve az előttünk álló" céloknak, feladatoknak. Míg végül, a történelem befejezésekor az álom valóra válik, de nem előbb.
Bár szeretnénk ennek az igének (Habakuk 2,14) beteljesedését ma meglátni, erre azonban várnunk. kell. A második advent előtt minden embernek megadatik, hogy megértse Isten dicsőségét és befogadja az Úr ismeretét, mert "naggyá lesz a tudás". De a legnagyobb világosság a legnagyobb sötétségben fénylik igazán. Ezért a második advent előtt a Habakuk szerinti világ, miszerint "a népek a tűznek dolgoznak, s hiábavalóságokért fáradnak a nemzetek" (13. vers) és közben a föld megtelik Isten dicsőségével és ismeretével megvalósulni látszik. A második advent előtt egyszerre fog létezni a legnagyobb jó és a legrosszabb gonosz és nekünk döntenünk kell. Méghozzá jól kell döntenünk, hogy a jó, ami megmarad, velünk együtt maradjon meg.
Teljesedhet-e a keresztény álom, teljesedhet-e mindannyiunk álma, Isten teljes uralma a földön? Igen, de még nem ma; igen, de még nem most. Teljességében csak a második advent után, mert addig még dolgunk van, addig még növekednünk kell és Isten segítségével, kegyelméből jó döntéseket hozni...
