Fél lábon állva
„Most azért megmarad a hit, remény, szeretet, e három; ezek között pedig legnagyobb a szeretet.”
(Korinthusbeliekhez írt első levél 13. fejezet 13. vers)
Emberünk annyi mindent hallott már a zsidókról; - egy fura Istent imádnak, akinek nincs neve, nincs szobra, mégis hetente egy egész napot neki szentelnek - hogy elhatározta, hogy szeretné megismerni a vallásukat.
Elment tehát Júdeába, ahol ekkortájt, az ie. első században, két híres tanház, két eltérő irányzatú iskola, működött. Az egyiket, a szigorúbbat, egy Sammáj a másikat, a megengedőbbet, egy Hillél nevű bölcs vezette.
Emberünk először Sammájt kereste fel;
- Kérlek, taníts meg engem a ti hitetek lényegére, amíg fél lábon állok.
- Micsoda? – volt a felháborodott válasz - Te gúnyt űzöl a hitünkből? A szent Tórából? Méghogy így összecsapni?! A törvény betűjéből nem maradhat el semmi!
És ezekkel a szavakkal kipenderítette az iskolából.
Emberünk ezután elment Hillélhez is;
- Taníts meg kérlek a ti vallásotokra, amíg fél lábon állok.
Ekkor Hillél azt mondta: - Kezd el! Állj fél lábra!
- Rendben. – Húzta fel az egyik lábát emberünk, majd kíváncsian várta a választ, mely ez volt:
- Nos a lényeg: „Szeresd felebarátodat, mint magadat.” (3Móz.19:18) A többi parancsolat ennek a magyarázata.
Micsoda? Csak ennyi, hogy szeresd? Ez nem lehet. – mondanánk ma - És hol marad a hármas angyali üzenet? A szombat parancsa? A tiszta étkezés? Az egyházról és a mennyei szentélyről szóló tanítás? A…
„Erről ismeri meg mindenki, hogy az én tanítványaim vagytok, ha egymást szeretni fogjátok.” (Ján.13:35)
Uram! Csak ennyi? Öleld át és szeresd?
Nem. Ez nem megy. Inkább állok órákig fél lábon.
