Isten ígérete
"Én magam oltalmazom mindenfelől – így szól az Úr –, mint egy tüzes fal, és ott leszek benne dicsőségesen."
Zakariás könyve 2. fejezet 9. verse
Megvadult paripaként ficánkolt rúgott és kapált a szél, ahogy megpróbáltam a kitörő vihar közepette bezárni az ablakot. A széle nekirohant, és tolta vissza, közben olyan süvöltés, recsegés-ropogás hallatszott kintről, amilyet még életemben nem hallottam. Az eső is egyre sűrűbben zuhogott, és hamarosan hallani lehetett a jég kopogását is. Ahogyan bezártam az utolsó ablakot is, és leeresztettem a redőnyt, egy másfajta hangra lettem figyelmes: puha, selymes csönd vett körül. Nem a némaság csöndje, hanem a biztonság csöndje. Kintről beszűrődtek ugyan a puffanások és recsegések, de bent ezek csak messzi tompa hangoknak hallatszottak, mintha nem is akkor és ott törne fákat keresztbe, és szaggatna háztetőket a vihar. A falakon kívül iszonyú vihar, bent a falak védelmében pedig csönd és nyugalom.
Isten is véd. Biztonságot és békét ad a vihar közepette, nem a vihart veszi el. A világunkban mintha egyre több és egyre félelmetesebb vihar lenne mindenféle értelemben. Istennek pedig mindenfelől, mint egy fal, óvnia kell bennünket az elszabaduló fergetegben. Isten nem akármilyen fal: tüzes fal. Emlékeztethet ez a kifejezés az egyiptomi kivonulásra, amikor az fáraó üldöző seregei elől Isten tűzfallal zárja el a megrémült Izrael. Nekünk is egyre nagyobb szükségünk van erre! Az ígéret nemcsak arra vonatkozik, hogy Isten megóv a viharban. Az ígéret túlmutat ezen a világon és reményt ad, hogy Isten egyszer majd a viharokat is megszünteti! A háború, a járvány, a betegség és a gazdasági nehézségek egyszer mind eltűnnek a világunkból, és az ablakunk éjjel-nappal nyitva lehet!
Kérd ma Istent az ő védelméért! És találj nyugalmat az ő biztonságában!
