Semmi adrenalin?

"...és tartsátok becsületbeli dolognak, hogy csendesen éljetek, tegyétek a magatok dolgát, és saját kezetekkel dolgozzatok, ahogyan elrendeltük nektek."

Thesszalonikaiakhoz írt első levél 4. fejezet 11. verse

Láttatok olyan filmet, amely egy dél-olasz család otthonában kezdődik? Hát elég pörgős indulás! Nem tudom, hogy a valóságban is így néz-e ki, vagy csak eltúlozzák a rendezők, de egy ilyen lakásban minden van, csak csend nincs. Óriási rendetlenség, négy-öt gyerek lármázik, fele a csilláron lóg, fele verekszik, az anya az erkélyről indulatosan kiabál be a lakás túlsó végébe a férjének, aki persze ugyanígy válaszol, közben a nagyi elégedetten kacag, mert mindez az ő boldog gyermekkorát idézi vissza: ez aztán az élet! Pezseg az adrenalin!

De nem kell olasznak a lenni ahhoz, hogy ilyen zajosan éljünk, magyarként is sokan tudjuk teljesíteni ezt a szintet. Beállítottság, neveltetés és vérmérséklet kérdése. Persze tudatosan mindezen lehet változtatni… és pontosan ez az, amire Pál kérte a thesszalonikaiakat, és minket.

Mert a felesleges zaj, ahogy ma is, akkoriban is elsősorban a veszekedéshez és a féktelen mulatozáshoz kapcsolódott. A veszekedésben általában a másikkal szembeni indulataink szabadulnak el, a felelőtlen szórakozással pedig vagy a kötelességeink, vagy a kezeletlen problémáink elől menekülünk; és egyik sem lelki emberhez illő viselkedés, hiszen éppen az ellenkező irányba alakítja a jellemünket, mint amerre igyekszünk. De a nagyobbik baj az, hogy erősen megnehezíti, hogy meghalljuk a szelíd, halk hangot, Isten hangját, aki egy jobb világ felé igyekszik terelgetni bennünket.

Krisztus is csendesen, szelíden, és szorgalmasan munkálkodva élt itt a földön. Ézsaiás próféta hatszáz évvel azelőtt megírta róla, hogy nem kiabál, nem lármáz, nem hallják hangját az utcákon (Ézsa 42:2). És valóban, nagyon ritkán emelte fel a hangját.

Van valami gond? Talán a csendes, szorgalmas életben nincs elég adrenalin, ami a zajos, pörgős, szórakozós, önmegvalósító életben benne van? De bizony van! Szembe menni a korszellemmel, küzdeni a jóért legalább annyi bátorságot igényel, mint önmagunk körül forogni! Az evangéliumokat olvasva nekem úgy tűnik, hogy Jézusnak és követőinek egyáltalán nem volt unalmas élete. A csendes, szorgalmasan munkálkodó keresztény életben is van éppen elég adrenalin!

Ezért az, hogy az izgalmak és kihívások milyen formáit választjuk, csak azon múlik, hogy ki a példaképünk: Krisztus, vagy valaki más.

Neked ki a példaképed?