Apa, segíts!
„Hogy lássák, megtudják, eszükbe vegyék és megértsék mindnyájan, hogy az Úrnak keze művelte ezt, és Izráel Szentje teremtette ezt! Hozzátok ide ügyeteket, szól az Úr, adjátok elő erősségeiteket, így szól Jákób királya.”
(Ézsaiás könyve 41. fejezet 20-21. vers)
Apa ne segíts! Mondtam, nem kell segíteni! Egyedül is megtudom csinálni! Ezt ide, azt oda. Nem. Akkor fordítva. Így, sem jó. – aztán sok-sok hasztalan próbálkozás után – Apa! Gyere, segíts! Nem tudom összerakni!
Azóta, eltelt jó pár év, és változott valami? Igen. Még önérzetesebb lettem, még nehezebben ismerem el, ha nem tudok egyedül megbirkózni valamivel, még nehezebben kérek segítséget, még több időt fecsérlek el felesleges próbálkozásokkal, még többször megyek fejjel a falnak.
Pedig, ahogy anno egy-egy új játék összeszerelésekor édesapám türelmesen nézve vergődésemet, készen állt várva, hogy mikor kérek tőle segítséget, ugyanúgy van velünk a mennyei Atya is, aki megengedi, hogy az önfejű tékozló fiai saját bőrükön megtapasztalják gyengeségüket, tehetetlenségüket és így saját elhatározásukból forduljanak Hozzá és mondják ki: Apa! Gyere, segíts!
Ézsaiás könyve egyik legbátorítóbb fejezetének versei ma arra hívnak, hogy fordulj oda Teremtődhöz, vidd hozzá minden ügyedet, mondd el neki bátran minden gondodat, Tőle kérj tanácsot, segítséget és az Ő válasza:
„Ne félj, mert én veled vagyok; ne csüggedj, mert én vagyok Istened; megerősítlek, sőt megsegítlek, és igazságom jobbjával támogatlak.” (Ézs.41:10)
