Pál születése

„és amint a földre esett, hallotta, hogy egy hang így szólt hozzá: Saul, Saul, miért üldözöl engem? Ő pedig megkérdezte: Ki vagy, Uram? Az így válaszolt: Én vagyok Jézus, akit te üldözöl. De kelj fel, menj be a városba, és ott megmondják neked, mit kell tenned.”

Az apostolok cselekedetei 9:4-6

Gyűlöltem Őt, és mindenkit, aki a követőjének vallotta magát. Gyűlöltem, hogy felforgatja a világomat, hogy megint jött egy magamutogató, senkiházi, önjelölt Messiás, aki miatt majd ismét nekünk kell megtapasztalnunk Róma haragját.

Teljes szívemből vártam a Megváltót, de nem akartam elfogadni, hogy Ő jött. Vártam, hogy rendet tegyen ebben a felfordult világban, vártam, hogy megváltsa a népemet, hogy Izrael nagysága helyreálljon, és özönljenek hozzánk a pogányok, mert érzik és látják, velünk az Isten. Vártam, hogy az idegen elnyomók végre felszedik sátorfájukat, elkotródnak a megszentelt földről, és vártam, hogy uralkodjon örökké az Ő országában.

Ehelyett jött egy kétes származású názáreti ács, és minden megváltozott. A vezetőink nyomására Pilátus keresztre feszíttette, de a történet közel sem ért véget. A követői azt kezdték híresztelni, hogy feltámadt, aztán jött a pünkösd ünnepe, és a helyzet csak rosszabb lett. Százak, sőt, ezrek csatlakoztak a szektához, akárhogy tiltottuk, akármit léptünk velük szemben, a Krisztus-hívők száma megállíthatatlanul nőtt.

Elfogtunk és kivégeztünk egy István nevezetű férfit, én őriztem a kövezők ruháit, az meg csak tűrt mindent megdicsőült arccal. A kezem ökölbe szorult, és nemsokkal később már Damaszkusz felé vágtattam csapatommal, hogy elpusztítsuk azokat, akik a hitünket pusztítják, akik káromolják Istenünk ígéreteit.

Hittem, hogy a Mindenható akaratát cselekszem, hittem, hogy ez a küldetésem. Nem láttam, nem hallottam, nem gondolkodtam, csak hajtottam a cél felé. És ekkor megjelent Ő. Lezuhantam a földre, a hatalmas mennyei fényesség megvakított, de valójában most láttam életemben először igazán.

Hangja szelíd volt, tele szeretettel, féltéssel, bizalommal, kegyelemmel. Mintha egy időre megállt volna körülöttem az élet, csak Ő volt és én. A szívemig hatoltak szavai, arca belém vésődött, sebhelyes kezei új életet kínáltak, és egyszerre minden a helyére került bennem. Az üldözőből tanítvány lett, az addig számomra önjelölt Messiásból Isten Fia, az, Akire mindig is vártam. Egyszerre megértettem, hogy a Mindenható sokkal csodálatosabb annál, mint amit eddig hittem Róla.

És most már számomra csak Ő létezett. Minden átértékelődött, kár és szemét lett az addigi önmegváltásom, és megértettem, nekem csak Rá van szükségem. Arra, akit eddig üldöztem, akivel harcoltam minden erőmet megfeszítve. Mert végre találkoztam Vele, megláttam Őt, az Isten Fiát. Az én Messiásomat.