Válaszd az életet!
„Gondolj Teremtődre ifjúságod idején, míg el nem érkeznek azok az évek, melyekről ezt mondod: nem szeretem őket.”
Prédikátor könyve 12.fejezet 1.vers
Tudom, hogy a lelke mélyén mindenki fiatal! Erről a mondatról nagymamám jut eszembe. Ő volt az az ember, aki a végsőkig úgy érezte a lelkében, hogy még mindig úgy történnek a dolgok, mintha fiatal lenne. Ugyanazok az elvárások voltak jelen saját magával szemben, mint ami valószínűleg fiatalkorát jellemezte. Számomra ő volt az, aki megtestesítette a „lélekben fiatal vagyok” mondatot. Sajnos a teste nem értett ezzel a kijelentéssel egyet, de tudom, hogy a gondolataiban még mindig a régi időkben élt és aszerint érzett.
Azt szokták mondani a környezetemben lévő ismerősök, barátok, amikor az idő múlásáról van szó, hogy „Oh Hajni….te még olyan fiatal vagy, azt sem tudod mi az….”. Hazudnék ha azt mondanám, hogy ilyenkor őszinte a mosolyom. Az, hogy halad az idő és telnek az évek minden embert ugyanúgy megvisel. Természetes, hogy egy 60 éves vagy egy 45 éves, de még egy 35 éves személy is másként látja a dolgokat és számukra az én 25 évem semmiség, azonban teljesen mindegy, hogy hány évesek vagyunk, két dolog mindig jelen lesz a gondolatainkban: az elmúlás (főleg ha már találkoztunk vele) és a korábbi évek élményei, tapasztalatai, amelyek az idővel nem eltűnnek, csak még inkább felerősödnek és a lelkünk mélyén valahol mindig is fiatalok maradunk.
Azt írja a Prédikátor a könyvében kicsit feljebb, mint a kulcsgondolatunk, hogy „ Örvendezz, ifjú, míg fiatal vagy, légy jókedvű ifjúságod idején, és élj szíved vágya szerint, ahogy jónak látod! De tudd meg, hogy mindezekért Isten megítél téged!” (Préd.11:9) Ez az a tanács, amelyet minden fiatalnak és minden fiatal lelkű embernek ismernie kell. Két dolgot jegyeznék meg ezzel kapcsolatban: 1. teljesen mindegy, hogy mennyi idős vagy, mindig van lehetőség, hogy bevond Istent az életedbe. 2. teljesen mindegy, hogy mennyi év van a hátad mögött, 20, 30,40 esetleg 60, az örömöd nem kell elmúljon. A szíved ugyanúgy dobog, mint 20 évesen, ugyanúgy minden reggel felébredsz és Isten rád ragyogtatja szeretetét. Élvezd! Szeresd az életet! Nem a rosszat, nem a fájdalmat, hanem magát az életet. Isten ajándéka ez és Ő azt szeretné, hogy élvezzük, szeressük az életünk. Tudjunk örülni annak is, ha az egyik nap nem annyira jó, mert biztos, hogy az Úr készíti a szabadulást és ez egy csodálatos tapasztalatot fog megmutatni. Előbb vagy utóbb, de szembe fogunk találkozni a nagy kérdéssel: Teljes életet éltél? A válasz pedig attól függ, hogy ma hogyan döntesz!
Áldott napot!
