Az egyetlen érték
„De amelyek nékem egykor nyereségek valának, azokat a Krisztusért kárnak ítéltem. Sőt annakfelette most is kárnak ítélek mindent az én Uram, Jézus Krisztus ismeretének gazdagsága miatt: akiért mindent kárba veszni hagytam és szemétnek ítélek, hogy a Krisztust megnyerjem,”
(Filippibeliekhez írt levél 3. fejezet 7-8.vers)
Amikor beírtam az internetes keresőbe: ’Kincs’, ’Legnagyobb kincs’, mit gondolsz, mit adott ki, mit mondtak az emberek arról, hogy számukra mi a legfontosabb, mi a legnagyobb érték? Igen, az egészség, a család, az idő, a gyermek, a barátság, a bizalom, maga az élet.
Ám, az igazság az, hogy ezek csupán nagy szavak, mert az igazi érték az, amivel a legtöbbet foglalkoznak, amire a legtöbb energiájukat, idejüket fordítják; egy jobb munkahely, hírnév, egy nagyobb ház, egy új autó megszerzése. Ezekért hajszolják túl magukat, ezek miatt hanyagolják el gyermekeiket, és ezekért hajlandóak, akár még országot is váltani.
De mi a helyzet velünk keresztényekkel? Mi az, amiért mindent kárba veszni hagyunk és szemétnek ítélünk? Ki az, akinek szavára azonnal ugrunk, és akinek kéréseit örömmel teljesítjük?
Milyen jó lenne, ha Pálhoz hasonlóan nemcsak szavaink, hanem az egész életünk azt hirdetné, hogy számunkra Krisztus az egyetlen érték, hogy számunkra Ő a mérce, hogy mi Őhozzá akarunk hasonlítani!
S hogy ez a világ bolondnak fog tartani, mert nem állunk be a gyűlölködők sorába, mert lehajolunk és felemeljük a megvetetteket, mert szeretjük a bűnösöket? Ha üldözni és gúnyolni fognak azért, mert a Szentírás elveihez ragaszkodunk?
Nem számít, „mert nékem az élet Krisztus, és a meghalás nyereség.” (Fil.1:21)
