Oszd meg a szeretetet!


“Azt a parancsolatot is kaptuk tőle, hogy aki szereti Istent, szeresse a testvérét is.”


A feladatunk nem túl bonyolult. Milyen jó, hogy Isten sosem ad túl kacifántos feladatokat. “Ne egyél a fáról!” “Ne ölj!” Most meg annyi: “Szeress!”

Furcsa lény az ember. Bár nem túl bonyolult végrehajtani ezeket a parancsolatokat, mégis lépésről lépésre elbukunk. A fáról letéptük a gyümölcsöt. Megannyi gyilkosságot követtek el a történelemben, és most mondhatnánk, hogy mi nem öltünk, de a maradék kilenc parancsolattal mi a helyzet? Most pedig egyszerűen csak szeretnünk kell. Ha Istent szereted, szeressd a testvéred.

A szó ne tévesszen meg senkit! Nem vértestvérről beszél itt János. Könnyű dolga lenne az egyke gyerekeknek. Itt az embertársról van szó. Isten azt várja, hogy szeressük embertársainkat.

De mi van, ha megbántott? Nem azt mondom, hogy nem lehet haragudni. Azt mondom, hogy lehet úgy haragudni, hogy közben szeretünk. Jézus is haragudott, de szerette azokat az embereket is, akikre haragudott. Nem hiszel nekem? A kereszten másokért imádkozik. Kiűzi a kufárokat a templomból egy ostorral, de utána gyógyítja a betegeket. Leteremti a tanítványokat, majd tanítja és vezeti őket.

Szeress! Ennyi a parancsolat. Ennyi a feladat, és mégis oly nehéz tud lenni. Hogy szeressek valakit, ha egyszer ellenszenves? Hogy szeressek valakit, aki keresztbe tett nekem? János erre is megadja a választ egy korábbi versben. “Mi azért szeretünk, mert ő - Jézus - előbb szeretett minket.” (1Jn 4:19)

Oszd meg a szeretetet, amit kaptál! Nem a tiéd! Ő előbb szeretett téged. Még bűnös voltál. Még távol voltál, Ő már szeretett.

Te csak oszd meg a szeretetet!