Az üdvösség értéke
„Akkor hogyan menekülünk meg mi, ha nem törődünk ilyen nagy üdvösséggel, amelyet az Úr hirdetett először? Azok pedig, akik hallották, megerősítették ezt számunkra.”
Zsidókhoz írt levél 2.fejezet 3.vers
Ez is csak egy ugyanolyan nap, mint a többi. Reggel, még az előző napi fáradtsággal felvértezve, azonnali gondokkal a fejedben kikelsz az ágyból, nyújtózol egy nagyot. Aztán elindítod a napod tevékenyebb részét és miközben a reggeli kávét/teát/nagy pohár vizet kortyolod átfut a gondolataidon, hogy mennyi mindent kell ma tenned, milyen sok helyre kell menned, mennyi emberrel kell ma találkoznod és milyen teendők várják, hogy végre sorra kerüljenek. Ha ez nem lenne elég, kimész az utcára és szembe találod magad a rideg valósággal, mert csak a félelmet, a kétségbeesést látod az emberek tekintetében, akik nem tudják, hogy merre tart a világ, mi fog még következni és kérdőjelekkel a fejükben élik az életüket. Talán te is így vagy ezzel…én néha igen. Észre sem vesszük és a napok egymást ismétlik, folyton és folyton és mindig ugyanúgy. Aztán elérkezik a tavasz és vele együtt egy olyan alkalom, amely képes örökre megváltoztatni mindent!
„Mert úgy szerette Isten a világot, hogy egyszülött Fiát adta, hogy aki hisz őbenne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen.” (Jn.3:16) Ugye ismerős? Most arra kérlek, hogy olvasd el újra. Ugye mennyire más, hogy ha nem csak átfutunk rajta? Isten, az Atya, annyira fontosnak tartott minket, téged és engem, hogy feláldozta az egyetlen Fiát azért, hogy nekünk életünk legyen. Örök életünk. Nem csak ideig-óráig élvezzünk valamit, hanem egy örökkévalóságon át. De, menjünk ezen túl és vizsgáljuk meg azt, hogy „úgy szerette”. Mennyire szerette? Hogyan szerette? Oda adta egyszülött Fiát. Csodálatos! Szinte látom magam előtt, ahogy az Atya könnyezve fogja meg Jézus Krisztus vállát és azt mondja neki: „Rendben, ha te ennyire szereted őket, akkor tedd meg értük!” És ezzel Jézus megszületett, meghalt és üdvösségünk biztosítása érdekében fel is támadt.
Tudom, hogy nehezek a napok. Fáradt vagy és kimerült, de egy dolgot szeretnék kérni: teljenek ezek a napok az emlékezés és a hála jegyében. Jézus 2000 évvel ezelőtt lejött a Földre, hogy nekünk örök életünk legyen. Vajon ezt olyan természetességgel kell fogadjuk, ahogy azt tesszük?
Áldott napot!
