Virágvasárnapra
„Miután régen sokszor és sokféleképpen szólt Isten az atyákhoz a próféták által, ezekben a végső időkben a Fiú által szólt hozzánk, akit mindennek örökösévé tett, aki által a világot teremtette.”
Zsidókhoz írt levél 1. fejezet 1. vers
Szólt hozzánk egy csendes éjszakán a zsúfolt kisváros szélén
álló istállóban. A Jordán partján, amikor megnyílt az ég és szózat hangzott szeretett
Fiáról. A kapernaumi halászhálók mellől, amikor még egyszer bevetették az
esélytelenek nyugalmával a tengerbe, majd üggyel-bajjal partrahúzták, és
döbbenettel teljes félelemmel néztek egyszer a halakra, egyszer Rá. Szólt
hozzánk azokban az egyszerű elhívásokban, melyek a későbbi tanítványok felé
hangzottak: „Kövess engem!”
Szólt hozzánk a hegy tetejéről, és elmondta, kik a boldogok.
Beszélt nekünk Istenről, az Ő országáról, a nyitott kapukról, terített
asztalokról, az ágrólszakadt fia felé rohanó Apáról, az életét egyetlen bárányért
is kockáztató Pásztorról, az Útról, Igazságról, Életről.
Szólt hozzánk, mikor megérintette a leprást és az megtisztult,
mikor talpra állította a 38 éve beteg, magányos embert, mikor összetörte a
gonosz bilincseit, mikor azt mondta a halálra várt nőnek: „Én sem ítéllek el”.
Szólt hozzánk könnyekben Lázár sírjánál, szamárháton bevonulva
a fővárosba, a tanítványok lábát mosva, egy asztalnál az árulóval. Szólt
hozzánk vért verejtékezve a kertben, küzdve saját akarata ellen. Szólt hozzánk,
mikor néma maradt az Őt vallatók és kínzók előtt. Szólt hozzánk a kereszten: „Elvégeztetett!”
Hát jöjj Hozzá virágvasárnap reggelén, és halld meg hangját!
Ismerd meg Őt olyannak, amilyen valójában! Halld meg, ahogy üzeni Krisztussal: „Szeretlek,
gyermekem!” Állj meg egy kicsit ebben a feje tetejére fordult világban,
kapcsolj ki mindent magad körül, és figyelj Rá! Hagyd, hogy bevonuljon a te
szívedbe is és felszínre hozza belőled azt a csodát, akinek téged teremtett!
Engedd, hogy jobb emberré tegyen, olyanná, aki megismerte, milyen a szeretet. És
engedd, hogy szóljon majd általad is!
