Virágvasárnapra


„Miután régen sokszor és sokféleképpen szólt Isten az atyákhoz a próféták által, ezekben a végső időkben a Fiú által szólt hozzánk, akit mindennek örökösévé tett, aki által a világot teremtette.”

Zsidókhoz írt levél 1. fejezet 1. vers

Szólt hozzánk egy csendes éjszakán a zsúfolt kisváros szélén álló istállóban. A Jordán partján, amikor megnyílt az ég és szózat hangzott szeretett Fiáról. A kapernaumi halászhálók mellől, amikor még egyszer bevetették az esélytelenek nyugalmával a tengerbe, majd üggyel-bajjal partrahúzták, és döbbenettel teljes félelemmel néztek egyszer a halakra, egyszer Rá. Szólt hozzánk azokban az egyszerű elhívásokban, melyek a későbbi tanítványok felé hangzottak: „Kövess engem!”

Szólt hozzánk a hegy tetejéről, és elmondta, kik a boldogok. Beszélt nekünk Istenről, az Ő országáról, a nyitott kapukról, terített asztalokról, az ágrólszakadt fia felé rohanó Apáról, az életét egyetlen bárányért is kockáztató Pásztorról, az Útról, Igazságról, Életről.

Szólt hozzánk, mikor megérintette a leprást és az megtisztult, mikor talpra állította a 38 éve beteg, magányos embert, mikor összetörte a gonosz bilincseit, mikor azt mondta a halálra várt nőnek: „Én sem ítéllek el”.

Szólt hozzánk könnyekben Lázár sírjánál, szamárháton bevonulva a fővárosba, a tanítványok lábát mosva, egy asztalnál az árulóval. Szólt hozzánk vért verejtékezve a kertben, küzdve saját akarata ellen. Szólt hozzánk, mikor néma maradt az Őt vallatók és kínzók előtt. Szólt hozzánk a kereszten: „Elvégeztetett!”

Hát jöjj Hozzá virágvasárnap reggelén, és halld meg hangját! Ismerd meg Őt olyannak, amilyen valójában! Halld meg, ahogy üzeni Krisztussal: „Szeretlek, gyermekem!” Állj meg egy kicsit ebben a feje tetejére fordult világban, kapcsolj ki mindent magad körül, és figyelj Rá! Hagyd, hogy bevonuljon a te szívedbe is és felszínre hozza belőled azt a csodát, akinek téged teremtett! Engedd, hogy jobb emberré tegyen, olyanná, aki megismerte, milyen a szeretet. És engedd, hogy szóljon majd általad is!