Isten gyermekei lehetünk


 „Lássátok milyen nagy szeretetet adott nékünk az Atya, hogy Isten fiainak neveztetünk! A világ azért nem ismer minket, mert nem ismerte meg Őt.” 

(János apostol 1. levele 3. fejezet 1 .vers)

Ahogy megszületünk rögtön megy a találgatás: Kire hasonlít ez a gyerek? Tiszta apja! Nem is! Nézd meg jobban! Ez a fitos orr, ezek csillogó szemek, inkább az anyja! Vagy a nagyanyja! Az lehet, de ilyen elálló fülei a te apádnak vannak!

És igen, az első pár évben még imponál, sőt vágyakozunk is olyan erősek, olyan okosak, olyan szépek, olyan ügyesek lenni, mint a szüleink. Ám ahogy nődögélünk, látva őseink tökéletlenségeit, egyre többször fogalmazódik meg bennünk: Én nem leszek olyan, mint az anyám! Én nem csinálom azt, mint az apám!

Aztán felnőve, és reggelente a tükörbe nézve jön a kemény valóság; Arcvonásaink és viselkedésünk is azzal szembesít: Mintha csak apámat látnám! Mintha csak anyámat hallanám! Ezen már nem lehet változtatni!

Vagy mégis? A Biblia annyi helyen beszél az újjászületésről. Arról, hogy aki Krisztusban van, az új teremtés, az új mintákat kezd követni, annak életében napról napra kiábrázolódik az Isten képmása. Annak cselekedetei és szavai arról árulkodnak, hogy ez az ember a mennyei Atya gyermeke, Rá hasonlít.

S hogy, te kire hasonlítasz, hogy vonásaid tényleg arról tanúskodnak, hogy az Ő gyermeke vagy? Nézz az Ige tükrébe és mondd meg magad!

„Erről ismerhetők meg az Isten gyermekei és az ördög gyermekei: aki igazságot nem cselekszik, az egy sem az Istentől való, és az sem, aki nem szereti az ő atyjafiát.” (1Ján.3:10)