Jézustól kapott küldetés

"Jézus erre ismét ezt mondta nekik: Békesség nektek! Ahogyan engem elküldött az Atya, én is elküldelek titeket."

János evangéliuma 20. fejezet 21. vers

Jézus meghalt. Még alig telt el a hétvége, a tanítványok a rémálmok rémálmát élik át folyamatosan. Nem elég, hogy a Mestert elfogták, megalázták és hagyták meghalni a kereszten, de állítólag Péterék nem találták a sírban, Magdalai Mária szerint pedig újra él. Persze egyiknek se hittek úgy igazán, mert a gyász borzalmas dolgokat képes tenni az ember elméjével.

A szobában ültek, csendben, néha egy-egy szót szólva egymáshoz: az elkeseredettség és a kilátástalanság szavait, amikor váratlanul egy ismerős hang szólt hozzájuk:

"Békesség nektek! Ahogyan engem elküldött az Atya, én is elküldelek titeket."

Ezek a szavak indították útjára a világ legnagyobb és legnagyobb befolyással bíró vallási mozgalmát, a kereszténységet. Békesség, isteni küldetés, olyan, mint magáé a Mesteré. Azóta minden keresztény ebben a kettős életcélban találja meg önmagát. Isteni békességet találni és megnyugvást a bűneink terhétől, valamint véghezvinni a mennyei kiküldetést. Jézus nem részletezi, hogy hogyan küldte el őt az Atya, és ennek megfelelően hogyan küldött el bennünket, de a Bibliából tudhatjuk:

Jézust az Atya:

• Szeretetből küldte el - Nem fogható semmihez az a hatalmas szeretet, amit Isten érez értünk, emberekért. Olyan hatalmas, hogy elküldte az egyszülött fiát, hogy meghaljon, azért, hogy nekünk ne kelljen (János evangéliuma 3:16). Hasonlóan küldött el bennünket is — hogy ezt a jó hírt mindenkinek közvetítsük.
• Reményként küldte el - Nem azért küldte, hogy elítélje a világot, hanem hogy megmentse azt (János evangéliuma 12:47). Mi sem az ítélkezés, hanem a reményszerzés lelkét kaptuk.
• Mintaként küldte el - Aki látta Jézust, az látta az Atyát (János evangéliuma 14:9). Bennünk is felismerhetőek a vonásai?
• A Szentlélekkel küldte el - Jézus nem magányosan végezte a földi szolgálatát. Isten a Szentlelket mellé adta segítségképpen. (Lukács evangéliuma 3:21-22) Ugyanez a segítség nekünk is meg van ígérve: a küldetésünket nem kell magányosan végeznünk. (János evangéliuma 14:26)
• A világ minden hatalmával küldte el - Jézus, mielőtt elhagyta volna a tanítványokat, a küldetés mellett ("tegyetek tanítványokká minden népeket") azt is megígérte nekik, hogy az a "minden hatalom", ami a mennyen és a földön neki adatott, az ő rendelkezésükre is áll, mikor az érte végzett munkában szorkoskodnak. (Máté evangéliuma 28:18)

Hasonló helyzetben vagyunk, mint a tanítványok voltak ott, és akkor. Jézus él, de úgy érezzük, messze van tőlünk. "Minden", amit hagyott nekünk, az a felelősség, ami az érte végzett szolgálatot illeti. De ha igaz az, hogy úgy küldött bennünket is, mint ahogy őt az Atya, akkor ez a szolgálat sem nem felesleges, sem nem elvégezhetetlen. És amíg várunk, van mit tennünk.

Békesség nektek!