A legősibb emberi jog
"De a hetedik nap a te Istenednek, az Úrnak nyugalomnapja. Semmiféle munkát ne végezz azon se te, se fiad, se leányod, se szolgád, se szolgálóleányod, se állatod, se a kapuidon belül tartózkodó jövevény."
Mózes második könyve 20. fejezet 10. vers
Rohanok. Rohanok a fürdőszobába, hogy én legyek az első ébredés után. Rohanok. Rohanok a reggelivel, mert mindjárt indulni kell. Rohanok. Rohanok az iskolába a gyerekekkel. Rohanok. Rohanok, hogy beérjek a munkába. Rohanok. Rohanok, hogy meglegyen a bevásárlás, és még a csokit se felejtsem el a feleségemnek. Rohanok. Rohanok, hogy a gyerekért az iskolába, mert az ügyeletes is már rohanna haza... Rohanok. Talán még belefér egy utolsó email, netán egy film még a napomba. Néha rohanok álmomban. Az életem egy rohanás...
Rohanok, pedig ha őszinte akarok lenni, többnyire nem is lenne rá szükség, és ráadásul senki sem kényszeríthetne, hogy zaklatott rohanás legyen az életem. Ugyanis a nyugalom a legrégebbi emberi jog. Úgy hívják a héber szentírásban, hogy sabbath, vagyis szombatnap, és jelentése: "abbahagy, békén marad, megpihen". A teremtéskor kaptuk ezt Istentől: "A hetedik napra elkészült Isten a maga alkotó munkájával, és megpihent a hetedik napon egész alkotó munkája után. Azután megáldotta Isten a hetedik napot, és megszentelte azt, mert azon pihent meg Isten egész teremtő és alkotó munkája után. Ez az ég és a föld teremtésének története." (1Mózes 2:2-4.) Hogy aztán Isten a lekünkre kösse: "Emlékezz meg a nyugalom napjáról, és szenteld meg azt! Hat napon át dolgozz, és végezd mindenféle munkádat! De a hetedik nap a te Istenednek, az Úrnak nyugalomnapja. Semmiféle munkát ne végezz azon se te, se fiad, se leányod, se szolgád, se szolgálóleányod, se állatod, se a kapuidon belül tartózkodó jövevény." (2Mózes 20:8-10.)
A szombat katedrális az időben. A modern európai ember térben és helyekben gondolkodik: a fizikai és virtuális helyek között futkos. Elfut a templomba, mert az a szent hely. Isten azonban valami mást álmodott számunkra: azt, hogy az időben is megpihenjünk, és ha rohanunk is, azzal a tudattal tegyük, hogy már célba értünk, és minden, ami fontos, amit tudhatunk az a szombat nyugalmával megtörtént. Mert Isten teremtette a világot, és aztán megpihent, majd nagypénteken megmentette a világot, és megpihent.
Ne aggódj, és ne rohanj! Akármiért aggódj, akármi elől fuss, magaddal viheted Isten ígéretét: Ő veled van, és végül minden megoldódik, és minden jó lesz!
Lassítanál? Persze futhatsz tovább, de tudd, jogod van a nyugalomhoz!
