Akik az Úrban halnak meg
„És hallék az égből szózatot, amely ezt mondja vala nékem: Írd meg: Boldogok a halottak, akik az Úrban halnak meg mostantól fogva. Bizony, azt mondja a Lélek, mert megnyugosznak az ő fáradságuktól, és az ő cselekedeteik követik őket.”
Jelenések könyve 14. fejezet 13. vers
Ma, 2020. október 7-én, itt a Kárpát-medencében fogalmunk sincs arról a mérhetetlen szenvedésről, melyet az első századok hithű keresztényei átéltek. Üldözés, börtön, kínzás, halál lesett rájuk szinte minden nap, mégsem törtek meg.
Erőt adott nekik az a reménység, melyet János, a forró olajba mártást átélt, Pátmosz rabszigetére száműzött, idős tanítvány is megerősít bennük.
Ő, aki látta Krisztust szenvedni és meghalni a kereszten. Részt vett a temetésén, érintette az élettelen testét. Majd pár nap múlva Pétert megelőzve a tizenkettő közül elsőként tapasztalta, hogy a sír üres, hogy szeretett Megváltója feltámadt és él.
Ezért írja; „Boldogok, akik az Úrban halnak meg”, mert tudja, hogy Jézushoz hasonlóan számukra is a sír csupán a szenvedéstől való megnyugvás, amiből az Úr megjelenésekor van feltámadás.
Ugyanakkor, „az Úrban való meghalás” képe az Újszövetségben nemcsak a földi élet lezárulását jelzi. Ez egyben a keresztség és a megváltozott élet képe is.
„Eltemettettünk azért ő vele együtt a keresztség által a halálba: hogy miképpen feltámasztatott Krisztus a halálból az Atyának dicsősége által, azonképpen mi is új életben járjunk.” (Róm.6:4)
„Krisztussal együtt megfeszíttettem. Élek pedig többé nem én, hanem él bennem a Krisztus; amely életet pedig most testben élek, az Isten Fiában való hitben élem, aki szeretett engem és önmagát adta érettem.” (Gal.2:20)
Ez az a körülményektől független boldogság, lelki béke, melyet Jézus Neked is felkínál. Fogadd el! Merítkezz meg Benne minden nap és dolgozz, szolgálj, élj úgy, ahogy Ő tette!
