Jézus Isten akarata szerint cselekedett...
"Jézus ezt mondta nekik: "Az én eledelem az,
hogy teljesítsem annak akaratát, aki elküldött engem, és bevégezzem az ő
munkáját."
„Ez a gyerek falja a könyveket!” Egyre ritkábban, de néha lehet
még hallani ezt a mondatot. S ha valaki ezt mondja, akkor senki sem gondol
arra, hogy a gyerek szó szerint megeszi a könyveit. Habár nem emlékszem rá,
lehet, hogy ha kisgyermeként valakitől ezt hallottam, akkor szó szerint azt
hittem, mert sokáig azt gondoltam, hogy a felnőttek mindig komolyan gondolják, amit
mondanak…
A fenti mondattal olyan szülők szoktak dicsekedni, akik büszkék
arra, hogy a gyermekük szeret olvasni. Édesapám példáját látva én is ilyen
voltam már gyerekként is. Igen, vannak olyanok, akiknek szinte ki sem lehet
robbantani a kezükből a könyveket. Egyiket olvassák a másik után, mert vagy
nagyon érdekli őket valamilyen téma, vagy mert úgy tudnak olvasni, hogy
megelevenednek a szemeik előtt a költői képek, vagy a leírt történetek jelenetei.
Élvezik az olvasást, ez a szenvedélyük.
Vannak, akik a könyveket falják, Jézus „eledele” pedig az
volt, hogy teljesítse annak az akaratát, aki őt elküldte, és hogy elvégezze az
ő munkáját. Az én meggyőződésem, hogy a Megváltó ebben a mondatában nagyjából
ugyanabban az értelemben használta ez a jelképes kifejezést, ahogy mi is a
fenti példában. Számára – valószínűleg ellentétben velünk – nem okozott
nehézséget, hogy mindig az Atya akarata szerint cselekedjen, mert élvezte, ez
volt a szenvedélye. Ezzel a vággyal ébredt, ez töltötte be a nap során, és
ezzel a gondolattal tért nyugovóra. És valóban, amikor olvassuk a történeteket,
amelyekben különböző emberekkel találkozott, beszélgetett, foglalkozott –
amikor az Atyjától kapott megbízatását végezte – azokból tényleg ez sugárzik.
És milyen jó, hogy neki ez volt az egyik szenvedélye! Hiszen
amiért jött, azt másként nem lehetett volna végig csinálni… és akkor most milyen
reményünk lehetne nekünk, a barátainknak, a szüleinknek, a gyermekeinknek? Mik
a mi „eledeleink”? Más szavakkal: nekünk milyen szenvedélyeink vannak? Hasznosak
mások számára is, építőek, vagy csak magunkról szól, amikor nekik élünk, esetleg
még valami rosszabb? S hol van Jézus a mi életünkben? Az biztos, hogy ő
szenvedélyesen szeret minket ma is…
