Kísértés és kitartás
“Teljes örömnek tartsátok, testvéreim, amikor különféle kísértésekbe estek, tudva, hogy hitetek próbája állhatatosságot eredményez.”
Mennyivel könnyebb lenne, ha nem lennénk kísértve, és nem kéne küzdenünk saját természetünk ellen. Sokkal egyszerűbb lenne az élet. Hányszor jut eszünkbe ez a gondolat. Jobb lenne, ha nem lenne kísértés. Akkor nem kéne küzdenünk, vagy gondolkodnunk.
Jakab mégsem erről beszél. Az ő olvasatában a kísértés nem ilyen negatív fogalom. Persze nem arról van szó, hogy pozitívum az, hogy bűnösök vagyunk, de van egy szempont amit ritkán gondolunk végig, és rávilágít levelében.
Azt mondja, hogy tartsátok örömnek a kísértést! Furcsa gondolat ez. Örüljünk annak, hogy kísértve vagyunk. Olyan ez, mintha azt mondanánk egy betegnek, hogy örüljön annak a kórnak, ami ellen küzd. Abszurd gondolat. Pont ezért nem hagyja ennyiben Jakab, hanem kifejti, miért örüljünk neki.
Örülj a kísértésnek, mert az egy próba. A próbák nem azért vannak, hogy elbukjunk rajtuk. Persze sokszor megtörténik, de nem az a lényeg. Ugyanaz a célja, mint egy dolgozatnak az iskolában. Leméri, hogy hol tartunk, és ideális esetben segít a fejlődésben. Segít abban, hogy meglássam a gyenge pontot. Azt a részét a tudásomnak, vagy a gyakorlatomnak, ami nem megy a legjobban. Kikristályosodnak a fejlődési területek.
Jakab azt mondja, hogy a kísértésnek örülhetünk. Azt jelenti, hogy erősödhetünk. Hogy megtanulhatjuk a legközelebb jobban csinálni. Senki sem mondja, hogy ez könnyű lesz, de az csak tőlünk függ, hogy sírunk miatta, vagy örülünk neki.
Gyakorolj kitartóan, állj ellen a kísértésnek, és örülj annak, hogy fejlődsz!
