Változz meg!
Lelkész úr
segítsen! A párom úgy megváltozott! Állandóan a haverjaival lóg, nem
foglalkozik velem! Ha meg itthon van, csak ül a TV vagy a gép előtt. Háztartás,
gyerekek, minden a nyakamba szakad! Könyörögtem, mondtam neki szépen, meg
kiabálva is: Ha nem változol meg, akkor elhagylak! De semmi! Mondja, mit
tehetnék, hogy megváltozzon és olyan legyen, mint régen?
Amikor ilyen
kéréssel találkozom, mindig felötlik bennem: Biztos, hogy megváltozott a párja?
Nem lehet, hogy ő változott meg? Vagy, ami valószínűbb, hogy mindketten
változtak, csak nem tudják elhordozni a változást? Szóval, akkor kinek kéne,
vagy mit kéne megváltoztatni?
Malakiás
könyvében a fogságból visszatértek hasonló panasszal éltek. Az újjáépítés
nehézségei kapcsán úgy gondolták, hogy Atyáik Istene megváltozott, nem figyel
rájuk, nem foglalkozik velük igazán. „Miből láthatjuk, hogy szeretsz minket?”
(Mal.1:2) ezzel a kérdéssel indul a könyv.
Majd egy
párterápián találjuk magunkat, ahol a próféta a mediátor Isten és a népe
között. „Ti azt mondjátok, vagy kérdezitek, hogy…” „az Úr pedig azt mondja, és
kérdezi, hogy…” „Mi tisztelünk”, „Nem tiszteltek”, „Miért ne tisztelnénk?”, „Mert
lopott és hitvány állatáldozatot hoztok”. „És ezt miért nem fogadod el?
Egyáltalán miért kéne megtartani a törvényt, mikor a gonoszoknak jobban megy a
soruk” stb.
S mire a
párbeszéd végére érünk, kiderül, hogy senki nem változott. A nép, ahogy mi is,
Jákóbhoz hasonlóan tisztességtelen úton, mindenféle csel és kiskapu igénybevételével
próbálja/próbáljuk eljátszani az istenfélő, hűséges fél szerepét.
A nehézségek,
mint ez a mostani helyzet is, sokunkat nemhogy rádöbbentene saját hibáira, sőt,
inkább régi rossz szokásaink még nagyobb erővel törnek elő, és ezekben
megcsontosodunk.
De Malakiás
könyvének jó híre: az Örökkévaló sem változott meg! Törvénye, jelleme ugyanaz,
mint volt, van és lesz: a szeretet. Ígérete, hogy bár nem Ő hibázott, mégis Ő
gondoskodik majd a megoldásról, a megváltásról változatlan. Ugyanúgy, mint a
hívása is: „Gyere, térj hozzám!” (3:7)
„Jézus Krisztus tegnap és ma és
örökké ugyanaz.” (Zsid.13:8)
