Változz meg!



„Én, az Úr, nem változtam meg, de ti is Jákób fiai maradtatok!”


Lelkész úr segítsen! A párom úgy megváltozott! Állandóan a haverjaival lóg, nem foglalkozik velem! Ha meg itthon van, csak ül a TV vagy a gép előtt. Háztartás, gyerekek, minden a nyakamba szakad! Könyörögtem, mondtam neki szépen, meg kiabálva is: Ha nem változol meg, akkor elhagylak! De semmi! Mondja, mit tehetnék, hogy megváltozzon és olyan legyen, mint régen?

Amikor ilyen kéréssel találkozom, mindig felötlik bennem: Biztos, hogy megváltozott a párja? Nem lehet, hogy ő változott meg? Vagy, ami valószínűbb, hogy mindketten változtak, csak nem tudják elhordozni a változást? Szóval, akkor kinek kéne, vagy mit kéne megváltoztatni?

Malakiás könyvében a fogságból visszatértek hasonló panasszal éltek. Az újjáépítés nehézségei kapcsán úgy gondolták, hogy Atyáik Istene megváltozott, nem figyel rájuk, nem foglalkozik velük igazán. „Miből láthatjuk, hogy szeretsz minket?” (Mal.1:2) ezzel a kérdéssel indul a könyv.

Majd egy párterápián találjuk magunkat, ahol a próféta a mediátor Isten és a népe között. „Ti azt mondjátok, vagy kérdezitek, hogy…” „az Úr pedig azt mondja, és kérdezi, hogy…” „Mi tisztelünk”, „Nem tiszteltek”, „Miért ne tisztelnénk?”, „Mert lopott és hitvány állatáldozatot hoztok”. „És ezt miért nem fogadod el? Egyáltalán miért kéne megtartani a törvényt, mikor a gonoszoknak jobban megy a soruk” stb.

S mire a párbeszéd végére érünk, kiderül, hogy senki nem változott. A nép, ahogy mi is, Jákóbhoz hasonlóan tisztességtelen úton, mindenféle csel és kiskapu igénybevételével próbálja/próbáljuk eljátszani az istenfélő, hűséges fél szerepét.

A nehézségek, mint ez a mostani helyzet is, sokunkat nemhogy rádöbbentene saját hibáira, sőt, inkább régi rossz szokásaink még nagyobb erővel törnek elő, és ezekben megcsontosodunk.

De Malakiás könyvének jó híre: az Örökkévaló sem változott meg! Törvénye, jelleme ugyanaz, mint volt, van és lesz: a szeretet. Ígérete, hogy bár nem Ő hibázott, mégis Ő gondoskodik majd a megoldásról, a megváltásról változatlan. Ugyanúgy, mint a hívása is: „Gyere, térj hozzám!” (3:7)

„Jézus Krisztus tegnap és ma és örökké ugyanaz.” (Zsid.13:8)

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Hívd meg a lelkészed egy sörre!

Világosság a sötétségben

Gyakorlati teológia