Légy hűséges!

„Ne paráználkodj!”

Mózes második könyve 20:14

Azt hiszem, hogy ha létezik olyan halmaz, amely összegyűjti azokat a bibliai részeket, amelyek megosztást jelentenek a kereszténységen belül, akkor ez az igevers egészen biztos belekerülne. Vannak olyan csoportok, akik elavultnak tartják, hiszen a 21. századi ember már nem élhet egy olyan kor szabályai szerint, amely minden téren  lassabb és nyugodtabb volt. A mai kor embere egy gyors, mindent hamar, türelmetlen és féktelen vágyakkal felruházott személy. Természetesen vannak kivételek, ahogy minden másban is, de ha körül nézünk és megvizsgáljuk a környezetünket, akkor nagy a valószínűsége annak, hogy a fent említett vonásokat fogjuk tapasztalni.

A Tízparancsolat második felében, amely az embert védi és igazgatja, található meg ez a rövid, de annál lényegre törőbb tanács. Ne paráználkodj!- mit is jelenthet ez? Nyilván először mindenki a házasságon kívüli erkölcstelen viselkedésre gondol, hiszen azzal lehet a leghamarabb kapcsolatba hozni a paráznaságot. A házasság egy olyan ajándéka Istennek, amelyet manapság sokan nem értékelnek vagy szükségtelennek vélik, így ez a tanács is, amely a házasság intézményét védi elavultnak vagy szükségtelennek vált.

Amikor 14 évesen átadtam az életem Istennek, a keresztelő lelkészem a házasság képével mutatta be, hogy mi is fog történni pillanatokon belül. Kiemelte, hogy most egy olyan szövetségkötés fog létrejönni, amit nem lehet ezen a földön máshoz hasonlítani csak a házassághoz. Hiszen ez a kapcsolat csak két személyről fog szólni: Istenről és rólam. Ez a kapcsolat intimebb lesz, mint bármelyik emberi kapcsolat, hiszen Istennek olyan dolgokról is mesélhetek, amiről talán másnak nem merek. Ez a kapcsolat szilárdabb lesz, mint bármi más emberi kapcsolat, hiszen egy olyan kőre építkezek, akit Jézus Krisztusnak hívnak. Ott, akkor nem teljesen értettem mindent. 14 évesen még igencsak fiatal voltam ahhoz, hogy minden ilyen dolgot megértsek. Egy dologra vágytam csupán: kapcsolatban lenni Istennel. Megtapasztalni Őt. Természetesen az idáig vezető út is erről szólt. A keresztségem előtti hetek, hónapok gondolatai mind Istenre irányultak. Minden könyv, amit olvastam, minden cikk, amit átnéztem, minden tanács, amit követni akartam Róla szólt. Ez hasonló a házasság előtti időszakhoz, amikor a lány és a fiú semmi másról nem tud gondolkodni, beszélni csak a másikról. Szerelmesek. Ez az érzés felülír mindent. Semmi más nem lesz olyan fontos, mint a másik. A szövetségkötés napja (keresztség napja) egy nagy válaszvonal volt. Éreztem, hogy valami történt. Most már más lettem. Bár, szemmel nem volt látható a változás, hiszen nem  változott meg a külsőm, de belül valami különösen más volt. Tudtam, hogy most már egy szövetségben vagyok. A házasság pillanata ehhez hasonló. Kívülről nem változik meg az ember, vagy legalábbis nem jelentősen, belülről viszont érzi, hogy most már más a kapocs, ami a másik emberhez fűzi.

Ahogy telik az idő, halványul ez az érzés és mintha minden visszatérne az előttre. Már nem hat olyan különlegesen az, hogy házasok vagyunk. A minden napi gondok ugyanúgy jönnek, mint azelőtt. A rutin mit sem változott. Ilyesmi történt velem is. A keresztség utáni napok még intenzíven őrizték a nagy pillanatot, de ahogy teltek a napok és a hetek halványulni kezdett. Kár áltatni magunk…sajnos a bűn sokszor leránt. Egy-egy mély pillanatban feltör valami a múltból. Egy gondolat, amikor még szabad volt minden és senkinek nem kellett magyarázkodni. Most már más a helyzet. Felelősséggel tartozol minden tett után. Sátán lázadásra késztet. Azt akarja, hogy elégedetlen legyél a mostani helyzettel. Lázadj. Törj. Zúzz. Ne nézz semmit, csak magad. Csak te számítasz. Paráználkodj!

Isten int: Ne paráználkodj! Hiszen Ő pontosan tudja, hogy utána nem lesz jobb. Szenvedni fogsz. A lelked nem fogja tudni elhordozni a súlyt, ami tetted következménye. Összeomlassz. Sátán ujjong. Isten bánatos. Látja, ahogy összerogyunk bűnünk súlya alatt. Ezért ma hallgass rá: Ne paráználkodj!

Áldott napot!