Szeress, ne ölj!

"Ne ölj!"

2Mózes20.13

„Hagyjon engem békén! Nekem nincs szükségem az evangéliumra, én nem öltem meg senkit, jó ember vagyok!” - Hányszor hallottam ezt, vagy ehhez hasonló gondolatokat...

Biztosak lehetünk abban, hogy nem vagyunk gyilkosok? Haragudtál már valakire?

Jézus azt mondta: „Én pedig azt mondom nektek, hogy aki haragszik testvérére, megérdemli az ítéletet...” Máté 5.22/a. János apostol levelében ezt olvashatjuk: „Mindaz, aki gyűlöli testvérét, gyilkos...” 1Ján. 3.15/a

Érdekes megvilágítást ad ezeknek a mondatoknak Elmer Gates kísérlete. Megállapította, hogy a haragos személy leheletében méreganyag van. „Annak az embernek a leheletéből kiválasztott méreg, akiben erős gyűlölet tombolt, a kísérleti állatokat nyomban megölte. A professzor megállapította, hogy tíz percig tartó erős gyűlölet elegendő mérget tartalmaz ahhoz, hogy azzal több személyt el lehessen pusztítani. Ez a méreg egyike a legerősebbeknek, amelyet a tudomány ismer.” (Bodolai Zoltán: Mérgező érzelmek (Új Életmód 2008/1.)

Arról pedig még nem is beszéltem, hogy nem csupán fizikai bántalmazással lehet ölni, hanem szavakkal is… (vö. Péld. 12.17)

Nos, még mindig úgy gondolod, hogy nem vagy gyilkos?

A törvény parancsolatait mindig megközelíthetjük két nézőpontból. Az egyik: mit tilt? Mi a – kifejezett – áthágása? 

A másik nézőpont: mi a parancsolat betöltése? Milyen pozitív gondolatot, cselekvésre felszólítást fedezhetünk fel mögötte?

A „ne ölj” tiltás mögött ott áll: védd az életet! Segítsd az életben maradást!

Ty Gibson: Nem jó Istennek nélküled! című könyvében olvastam II. Frigyes német-római császár kísérletéről. A császár meg akarta tudni, hogy milyen nyelvet beszélnének a gyermekek maguktól. Azért, hogy ez kiderüljön, elvették a szülőktől a csecsemőket, és gondozókra bízták őket. A gyerekekről fizikailag gondoskodtak, de nem beszéltek hozzájuk, nem szeretgették őket, nem alakítottak ki kötődést, nem lehetett fizikai érintésben sem részük. Mi lett az eredmény? Nem beszéltek semmilyen nyelven a gyerekek, sőt fel sem nőttek, mert meghaltak. „Képtelenek voltak szeretet nélkül élni.” összegezte megfigyelését Salimbene 1248-ban. „Bármi, ami a szeretet és meghittség érzését kelti, gyógyító. De bármi, ami az elszigeteltség, elszakadás, magány, kár, ellenségeskedés, harag, cinizmus, depresszió, elidegenedés és az ezekhez hasonló érzéseket kelti, sokszor szenvedéshez, betegséghez és idő előtti halálhoz vezet, mindegy milyen forrásból fakad.” (Dr. Dean Ornish: Love and Survival 29. o. - idézi: Ty Gibson: Nem jó Istennek nélküled! 12. o. Advent Kiadó Bp., 2018.)

„Az életnek addig van értelme, amíg az ember szeretetet tud adni – és ami annál sokszor nehezebb: képes a szeretetet elfogadni is. Van, amikor a szeretet apró kis gesztusainak elfogadása nagyobb tett, mint önzetlenül adni… Valakitől szeretetet elfogadni annyit jelent, mint megerősíteni őt élete értelmében.” (Simon András, Szeretetközelben 14-15. o. Hangtalan Jelek, 2004.)

Nem véletlenül tanítja a Biblia, hogy a „törvény betöltése a szeretet.” (Róma 13.10) 

A ne ölj parancsolat betöltése mindaz, ami a szeretet és meghittség érzését kelti…

Legyen áldott a napod, és szeresd jól azokat, akik a közeledben vannak!