Krisztussal megfeszíttetve

"Krisztussal együtt keresztre vagyok feszítve: többé tehát nem én élek, hanem Krisztus él bennem; azt az életet pedig, amelyet most testben élek, az Isten Fiában való hitben élem, aki szeretett engem, és önmagát adta értem."

Különleges az apostolok élete. Így, közel kétezer év távlatából az ember könnyen gondolhatja úgy, hogy a pünkösdi események után mind a 12 (és később még többen) teljes egyetértésben, teológiai harmóniában és békességben éltek. De nézzünk csak körül: válasszunk egy tetszőleges 12-15 fős társaságot, amire teljes rálátásunk van! Egy munkatársi közösséget, egy lakóközösséget, vagy akár egy bibliatanulmányozó csoportot, és legyünk őszinték! Egy ekkora társaság tagjai nehezen élnek meg teljes békességben egymás mellett, sőt, talán nem túlzás azt mondani, hogy lehetetlen teljes harmóniában élniük. Mindig lesznek nézeteltérések. Hát még akkor, ha több “dudás” is van “egy csárdában”. Például mint Péter és Pál.

Ha egyetlen jellemtulajdonságot kellene kiemelni Péter és Pál személyéből a Biblia leírása alapján, akkor bizonyára hamar eszünkbe jutna mindkettejük makacssága. Ez a makacsság üti fel a fejét a Galatákhoz írt levél ma tárgyalt versének előzményeiben is. Pétert, aki a legutóbbi antiókiai látogatása során szabadosan forgatta a köpönyegét, (Pál levele a galatákhoz 2:11-14) úgy tűnik, hogy Pálnak kell helyre tennie, hiszen egyszer még a pogányok mellett, máskor tőlük elkülönülve, a zsidókkal evett. A mai versünkben, amiben Pál erre az eseményre emlékszik vissza, biztosítja a galatákat, hogy a megigazulás, vagy más szavakkal a Krisztus keresztje árán való igazzá nyilvánítás mindenki számára elérhető.

A makacs Pál apostol arról beszél, hogy Krisztus kereszthalála és feltámadása által ő is új életet nyert. Mostantól nem kötik meg a törvények, melyeket ősei hagytak rá, egyedül Krisztus halála és az ő abba vetett hite által nyer örök életet és kegyelmet Isten szemében. Most már nem a törvény él benne, hanem Krisztus, aki önmagát adta érte.

Péter válaszát nem olvassuk a Bibliában, pedig biztos nem örült Pál “kioktatásának”. Ő még mindig a zsidó-pogány ellentétekben élt ekkor, és még sok kellett neki, hogy eljusson arra, amit Isten már korábban (a lepedőn leeresztett furcsa ebéd alkalmával - Az Apostolok Cselekedetei 10) megpróbált megértetni vele. Tudniillik, hogy egyik és másik ember között nincs különbség: mindenki bűnös, és Istenre van szüksége, hogy a bűnéért kegyelmet kapjon. Független ez attól, hogy zsidó, vagy görög, keresztény, vagy pogány, szimpatikus nekem, vagy nem az. Isten kegyelme mindenki számára elérhető.

Még a makacs keresztények számára is.

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Hívd meg a lelkészed egy sörre!

Világosság a sötétségben

A tökfőzelék és a szeretet