Jó földbe esett mag
Jézus, amikor tanítani akarta az embereket, gyakran használt példázatokat,
vagyis olyan történeteket, melyekben a hétköznapi élet jól ismert mozzanatait
használta fel arra, hogy segítsen az egyszerű, de nyitott szívű embereknek
megérteni nehezen elmagyarázható lelki igazságokat. A magvető példázatával,
melyben a fenti mondat is olvasható, azt akarta bemutatni, hogy a különböző
emberek milyen módon viszonyulnak Isten szavához, amikor az megszólítja őket,
és hogy a különböző válaszok mit eredményeznek az életükben.
Ma a földművelés sok ember számára alig-alig ismert terület, hiszen többen
élnek városokban, tömbházakban, mint vidéken, de szobanövénnyel talán
mindannyiunknak volt már dolgunk. Megfigyelhettük, ahogy a szüleink tavasszal
leszedték a régi, elszáradt leveleket, kivették a növényt a cserépből, kicsit
levagdaltak a gyökerekből, majd új földet tettek a cserébe a növény alá és körbe
a gyökerek köré. Lehet, hogy mi is csináltunk már ilyet. Ha egy vagy több évben
az átültetés elmaradt, a növény egyre kisebbet nőtt, egyre kevesebbet
virágzott, de az is lehet, hogy beteges lett, sárgulni kezdett, vagy el is
pusztult. Ez azért történt, mert a földet, a benne lévő tápanyagokat és ásványi
anyagokat elhasználta. Talán olyat is láttunk már, amikor egy szobanövény az
átültetés után új erőre kapott, megszépült, kivirult. Ennek az oka pedig a
friss, tápanyagdús talaj volt.
Isten szava olyan, mint egy szobanövény, vagy mint Jézus Krisztus példázatában
a mag. Élet és erő van benne, és termékeny. De ahhoz, hogy a benne rejlő
képességek láthatóvá váljanak és működésbe lépjenek, arra van szüksége, hogy jó
talajba kerüljön. Isten szava számára a talaj az emberi lény, értelmével,
érzelmeivel, indulataival, vágyaival együtt. A Szentlélek tudja megművelni,
termékennyé tenni, és felkészíteni a mag befogadására, ha nem áll ellen neki.
És ha befogadja, akkor a mag kicsírázik, fejlődni, növekedni kezd, és termést
hoz.
Mi az a termés vagy gyümölcs, amit Isten szava terem az életünkben? Az a változás, amit elindít a gondolkodásunkban, a jellemünkben, ami hamarosan hallhatóvá válik a szavainkban, láthatóvá válik a tetteinkben, emberi kapcsolatainkban, Istenhez való viszonyulásunkban; és az az öröm és lelkesedés, amivel megéljük és megosztjuk Istenben vetett reménységünket azokkal, akik között élünk.
