Jézus tanítványai
János evangéliuma 13:35
Manapság a hit magánügy. Ha valaki hívő, az nem jelenti azt, hogy ezt bárkinek is elmondja, megmutatja, bármi jelét is adja. A hit magánüggyé vált, nem pedig közüggyé. Szlogenné vált a “ha rám hallgatsz azt csinálsz amit akarsz”. Nem érdekel bennünket, hogy mi van a másikkal, hogy gondolkozik. Elzárkózunk a digitális világba, és arra figyelünk amire akarunk, vagy ami a képünkbe robban.
Azt mondja Jézus, hogy ez így nem működik. Ennek nem így kéne mennie. A világot, az embert nem így tervezte. Ez ellene megy annak, ami Isten kapcsolatba alkotott teremtményének az alap állapota. Úgy teremtett meg bennünket, hogy vágyakozzunk a kapcsolatra, és keressük azt egymással. Ez az eredeti, és mégis ez a furcsa.
Ez a kijelentés nem csak azt mondja, hogy hozd vissza az eredeti állapotot, hanem azt, hogy ez egy jel egymás között. Ha szereted a másik embert, az látszik. Nem csak abban, hogy karácsonykor kap tőled egy csokit, vagy hogy újévkor az idővonalán mindenféle jókívánságokkal halmozod el, hanem ennél sokkal többet jelent. Törődsz vele.
Ne ess le a székről! Tudom hogy nehéz elképzelni, de a szeretet ezt jelenti. Nem nehéz? Szuper! Akkor tudod miről beszélek. Kapcsolatról. Vegyél részt a másik életében. Támogasd a nehézségben. Legyél mellette, ha szüksége van rád, nem várva érte semmit, hiszen egyszerűen csak azért teszed, mert szereted.
A szeretet egy jel. Olyan dolog, amit messziről kiszúrnak, mert furcsa, de jó. Mert olyan, ami miatt kicsit jobb hely lesz a világ. Jézus erről a szeretetről beszél. A cselekvő szeretetről, amit nem lehet nem észrevenni. Nem azért, mert ölelgetem állandóan a másikat, hanem azért, mert törődöm vele.
A jó hír, hogy ehhez csak szeretni kell.
