Tarts meg engem!
Hányszor érezzük azt, hogy csak egy csoda segíthet. Nem tudom, kedves olvasó, hogy te hogy vagy ezzel, de én szinte minden nap éreztem már így. Van olyan helyzet, amikor úgy érezzük, hogy nem képes semmi más kihúzni bennünket abból a mocsárból, ahol vagyunk, mint egy Istentől jövő beavatkozás.
Dávid pont ezt érzi, amikor írja ezeket a sorokat. Üldözik, támadják, valószínűleg szó szerint. A nyakában érzi, azoknak a lehelletét, akik meg akarják ölni, és nem lát kiutat. Nincs remény. Egy üldözött vadként áll Isten előtt, aki tudja, hogy bármelyik pillanatban életére törhetnek. Ebben a helyzetben nem tehet mást, mint a Teremtőhöz kiált kétségbeesésében, aki eddig is oly sokszor szabadította meg a bajtól.
Két dolgot tehetünk, amikor kilátástalan helyzetben vagyunk:
- Elmerülhetünk az önsajnálatban, megadva magunkat. Elfogadva a vesztünket.
- Felkiálthatunk, és segítséget kérhetünk attól, aki már eddig is annyiszor segített nekünk. Segítséget kérhetünk attól, aki megalkotott bennünket.
Dávid ismerte ezt a két lehetőséget, hiszen mindkettővel próbálkozott már. Pont emiatt tudta mi a jó döntés. Nem is kérdés számára. Az égre tekint, és könyörög, mert tudja, hogy van aki mellette áll. Nem egy olyan ember imája ez, aki bizonytalan, hanem aki teljesen meg van róla győződve, hogy akihez szól, segít neki.
Te mennyire bízol Istenben? Milyen jó lenne ha olyan bizonyosságunk lenne, mint Dávidnak! Isten megszabadít!
