Az Úr hegye és a népek
„És lészen: az
utolsó időben az Úr házának hegye a hegyek fölé helyeztetik, és felülemelkedik
az a halmokon, és népek özönlenek reá. Pogányok is sokan mennek, és mondják:
Jertek, menjünk fel az Úr hegyére és a Jákób Istenének házához, hogy
megtanítson minket az ő útjaira, és járjunk az ő ösvényein! Mert Sionból jő ki
a törvény, és az Úr beszéde Jeruzsálemből.”
Ahogy évről évre zarándokcsoportokat
vezetek ide a Szentföldre, mondhatnám, szemeim előtt teljesedik Mikeás eme próféciája,
hiszen évszaktól függetlenül a legfontosabb bibliai helyszíneken már akkora a
zsúfoltság, hogy szinte egymást tapossák a világ minden tájáról érkező csoportok.
No persze, én is
tudom a próféta látomása nem ilyen látogatókról, nem a turistákról szól. Nem
azokról, akik csupán azért jönnek, mert ’Fent volt a bakancslistámon’, nem
azokról, akiket leginkább a csillogó bazár és a keleti gasztronómia, a
Holt-tengeri, vagy a Vörös-tengeri fürdőzés érdekel.
A pogányok Isten
hegyére, Isten házához való zarándoklatának képe azt fejezi ki, hogy az utolsó
időben egyre többen fogják keresni az Istent és egyre többen fogják kutatni a
Bibliát.
Ezek a keresők azonban
nem valamiféle ’intellektuális bibliaturisták’, akik a teológia szikéjével kívánják
felboncolni az Igét. És nem is a manapság egyre növekvő ’csoda- és Szentszellem-hajhász,
lelki szuvenír gyűjtögető’ csoportok sorait erősítik.
Ezek a keresők,
nem a kenyér és a hal miatt szeretnék követni Jézust. Ezek a keresők, az Igének
nemcsak hallgatói, hanem cselekvői kívánnak lenni. Ezek a keresők nemcsak
tanulók, hanem másokat is tanítvánnyá tevők.
Kívánom, legyél
te is az az őszinte szívű kereső, aki miután olvastad, halottad és
megtapasztaltad Isten szeretetét, életeddel másoknak is bemutatod és elmondod:
„Jertek,
menjünk fel az Úr hegyére és a Jákób Istenének házához, hogy megtanítson minket
az ő útjaira, és járjunk az ő ösvényein! Mert Sionból jő ki a törvény, és az Úr
beszéde Jeruzsálemből.”