Építő beszéd
Semmiféle bomlasztó beszédet ne!
A megszólalás komoly felelősség! Isten teremtő szavával hozta létre a világot, és nekünk is adott a teremtő erejű szó hatalmából valamennyit.
Csak akkor szóljatok...
A megszólalás felelősség, a csendben maradás pedig komoly feladat.
Az igények közül a leginkább kényszerítő erejű az elmondás iránti késztetés, maga mögött hagyva a sorban a szomjúságot és az éhséget is. Pedig sok olyan helyzet van, amikor nemet kell mondani erre a késztetésre.
A pletyka, mások jó hírnevének befeketítése, a torzítás, rosszindulatú vagy negatív megjegyzések, mások kedvének letörése, negatív események emlegetése nem tartoznak a kimondásra érdemes kategóriába.
Nem kell mindig megszólalni. Ha nincs jobb mondanivalónk, mint a csendnek, akkor nem kell beszélni. Nem kell kényszert érezni mindenáron a beszédre. Lehet néha szóböjtöt is tartani.
Ha jó...
Ha van olyan igényünk, hogy csak jóról beszéljünk, akkor sok kellemetlenségtől és szívfájdalomtól mentjük meg magunkat. Nem kell lelkiismeretfurdalást érezni, mert nem mondtunk rosszat senkiről és nem feketítettük be senkinek a napját a félelemkeltéssel. Ha csak jót mondunk, attól mindenki boldogabb lesz.
Ha építő...
"Élet és halál van a nyelv hatalmában" (Péld 18:21). Senki sem született erre a Földre, aki életben maradhat építő mondatok és elismerés nélkül. Egyébként semmibe sem kerül jót mondani a másiknak és a másikról. Nem időigényesebb, mint rosszat mondani és ingyen van.
Hogy áldást hozzon...
Mindezeket gyakorolva áldást fogunk okozni mások életében. Már ezen a Földön egy kis mennyország lenne, ha ezeket az elveket minden körülmények között és rendíthetetlenül gyakorolnánk...
