Az Úrban bízni
Általában is igaz, hogy a királyért az elöljárókért,
vallási vezetőkért imádkozni szoktak, de különösen akkor van szükség imára,
amikor őket valamilyen veszély fenyegeti. Amikor ez a zsoltár íródott, akkor is
hasonló helyzet állt fent, a király épp háborúba készült. A felkészülést, sok
dolog mellett nagy feszültség jellemzi, és még nagyobb akkor, ha Isten
segítsége nélkül készülnek a harcba.
Közel volt a „veszedelem napja” az ütköztet. Az egész
zsoltár nem hosszú, érdemes elolvasni. Az első részben a királyért mondott imát
láthatjuk. Ünnepi alkalmakkor használják a „Jákób Istene” kifejezést is. A
király maga is részt vesz az ünnepélyes szertartáson. Hallja az érte
elmondott imát és az Istenhez intézett kérést is. A papok kórusa ünnepélyesen kérte az Urat, hogy adjon a
királynak segítséget szentélyéből, a Sionról. Áldozatokat mutattak be azért,
hogy Isten tetszését elnyerjék, teljesen rábízva sorsukat, a harc kimenetelét.
A hetedik verstől már csak egyes számban olvassuk az Igét, tehát a kórus
énekét egy személyes vallomás feljegyzése váltja fel.
Aki ezt mondja, összehasonlítja a két sereg hitét. Az egyik ilyen, a
másik olyan, de mi az Úr nevét dicsőítjük. Ez a kijelentés egy mennyből
kapott jövendölés is lehetne, amely megpecsételi a harc kimenetelét.
Sokszor találjuk magunkat olyan helyzetben, amikor összecsapnak a
hullámok a fejünk felett, amikor harcolnunk kell az „ellenséggel” és kérjük
Isten segítségét. Isten megad minden segítséget és támogatást, ha őszintén és
igazán el tudjuk fogadni vezetését.
