A megújulás titka

"Seregek Ura, állíts helyre minket! Ragyogtasd ránk arcod és megmenekülünk."
Zsoltárok könyve 80.8 (Szent István Társulati Biblia) 


Miben találhatunk segítséget, amikor úgy érezzük, hogy megújításra, szabadításra van szükségünk? Mind az Ószövetségben, mind az Újszövetségben újra és újra találkozunk azzal a gondolattal, hogy az Istennel való találkozás katarzisa, Isten látása munkál bennünk változást.
Jákób így fogalmazott: „...láttam az Istent színről színre, és megszabadult az én lelkem.” 1Móz 32:30
Nikodémus azt kérdezte Krisztustól, hogyan lehetséges az újjászületés (vö. Ján. 3.1-9). Krisztus pedig ráirányította figyelmét a Mózes 4. könyve 21. fejezetében olvasható történetre, amikor a halálos kígyómarásból az gyógyult meg, aki feltekintett az érckígyóra, amelyet egy rúdra tűzve emeltek fel a tábor közepén. Eszerint a bűn halálos mérgétől az szabadul meg, aki feltekint Krisztusra a kereszten és szemléli őt.
A 37. Zsoltár szerzője arra szólít fel: „Gyönyörködjél az Úrban, és megadja neked szíved kéréseit” Zsolt. 37.5
Pál apostol pedig azt írja: „Mi pedig, miközben fedetlen arccal, mint egy tükörben szemléljük az Úr dicsőségét mindnyájan, ugyanarra a képre formálódunk át az Úr Lelke által dicsőségről dicsőségre.” 2Kor. 3.18
Legyen mai kérésünk a zsoltárossal együtt ez: „...Ragyogtasd ránk arcod és megmenekülünk.”
Legyen áldott a napod!

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Hívd meg a lelkészed egy sörre!

Világosság a sötétségben

Gyakorlati teológia