A mennyei Atya tökéletessége
Ti azért legyetek tökéletesek, miként a ti mennyei Atyátok tökéletes.
A mai alapgondolatunk, bár rövid, és egyértelműnek tűnik, meglehetősen sok port kavart és kavar ma is keresztény körökben. Nincs két őszinte, hívő ember, aki ugyanazt gondolná erről a néhány szóról, mint a másik. A felekezetek — és gyakran az egy közösségen belül lévők is — hosszasan tudnak vitázni azon, hogy mit is jelentenek Jézus fent olvasott szavai, melyek kísértetiesen egybecsengnek a Mózes harmadik könyvének 19:2 versével, ahol Isten hasonlóképpen szól Izrael népéhez. Ma én se szeretnék ex katedra állást foglalni semelyik oldalon sem, helyette találjuk meg közösen, hogy mi is a jó hír ebben a rövid felszólításban!
Ahhoz, hogy megérthessük, miről is beszél Jézus, meg kell fogalmaznunk, mit is jelent a bűn? - A Biblia szerint a bűn nem a lopás, csalás, hazugság, vagy a házasságtörés, mert ezek már a bűn létének következményei. Ezeket nevezzük inkább bűncselekményeknek, jobb szó híján. Ezeken bukik ki, hogy bűnösek vagyunk, nem azért, mert elkövettünk valamit, hanem azért, mert embernek születtünk. A kislányom még soha semmi rosszat nem tett szabad akaratából, — bár néha az éjszakai ébredésekkor ezt azért megkérdőjelezem — és mégis tudom, ő ugyanolyan bűnös embernek született, mint te vagy én. De ez miért jó hír?
Mindannyiunknak szüksége van kegyelemre, amit mindannyiunk számára felajánl Isten. — Mindenki Isten kegyelméből, Jézus kereszthalála árán nyerhet örök életet, senki nem lesz, akit a művészbejárón engednek be, mert tiszteletjegyet kapott volna. “... mindenki vétkezett, és nélkülözi Isten dicsőségét” (Pál levele a rómaiakhoz 3:23) írja Pál apostol a római gyülekezetnek. Nem az érdemeink — már ha Isteni mércével mérve volnának ilyenek — hanem Isten kegyelme szükséges. Megnyugodhatunk, hogy nincs, és soha nem is lesz tökéletes ember, ezért írja bátran Pál: "mindenki…”
Persze az is biztos, hogy mindannyiunknak szüksége van a változásra is. Nem véletlenül szólítja fel Jézus a hallgatóságát arra, hogy törekedjenek a tanácsai megtartására. A célt azonban reálisan fogalmazta meg számunkra: nem bűntelenségre szólít fel bennünket — hogyan is tehetné, hiszen ő tudja a legjobban, hogy ez számunkra elérhetetlen volna — hanem érettségre, lelki felnőttkorra, hiszen a “teleiosz” szónak ilyen értelme is van. Nem véletlen, hogy ugyanezt a szót sok fordításban inkább így találjuk meg.
Az egyetlen személy, aki valóban tökéletes, az maga Isten. Nem várja, hogy ne legyen bűnünk, hiszen tudja, itt a Földön ez számunkra lehetetlen volna. De azt elvárja, hogy érett, felnőtt gondolkodást, és vele való élő, mély kapcsolatot ápoljunk. Ilyen szempontból tökéletesnek kell lennünk.
