A nagy vacsora ígérete

De mondom nektek, nem iszom mostantól fogva a szőlőtőnek ebből a terméséből ama napig, amelyen majd újat iszom veletek Atyám országában.” (Máté 26:29)

Jézus földi életében az utolsó pászkavacsorát fogyasztotta tanítványaival. Azt a vacsorát, amelynek a jelképei – a szőlőlé és a kovásztalan kenyér, az Ő áldozatára mutattak. Ettől kezdve Jézus életében felgyorsultak az események, melyek az Ő keresztrefeszítését készítették elő. A tanítványok ugyan hallották korábban Jézustól, hogy szenvednie kell, de amikor erről beszélt nekik nem akartak róla tudomást venni. Péter még tagadta is, hogy ilyen megtörténhet: „Isten mentsen, Uram, ez nem történhet meg veled!” (Máté 16:22).

Jézus pontosan tudta, hogy amikor tanítványai majd szembesülnek az Ő elfogatásával, megkínzásával és kereszthalálával, hitükben erősen meg lesznek próbálva. Ezért az utolsó vacsora alkalmával egy ígéretet tett nekik: mondom nektek, nem iszom mostantól fogva a szőlőtőnek ebből a terméséből ama napig, amelyen majd újat iszom veletek Atyám országában” (Máté 26:29). Jézus arra vágyott, hogy tanítványai emlékezzenek majd ígéretére a megpróbáló körülmények között. Szavaiban nyoma sem volt bizonytalanságnak, hanem tele volt erős meggyőződéssel. Amikor a csüggedés és a kísértés órái beköszöntöttek a tanítványokra, Jézus szavaiban erős kapaszkodót találhattak, hogy hitükben meg ne inogjanak Jézus megváltói mivoltát és Isten országának közeli eljövetelét illetően.

Gondolj Jézusnak erre az ígéretére, amikor életedben megpróbáló időszakhoz érkezel. Jézus már gondolt rád és helyet készített neked az Ő Atyjának országában. Már alig várja a veled való találkozást, hogy megülhessétek együtt a nagy vacsorát, melyet Ő készít számodra.

Most, amikor sok gyülekezetben úrvacsorai alkalom készülődik, Jézus neked is ezt üzeni: mondom NEKED, nem iszom mostantól fogva a szőlőtőnek ebből a terméséből ama napig, amelyen majd újat iszom VELED Atyám országában!” Ennek a csodálatos vacsorának az előkészítését Ellen Gould White látomásban így látta: „Felhangzott [Jézus] nyájas szava: „Jöjjetek én népem, ti, kik nagy nyomorúságból jöttetek, teljesítettétek akaratomat, szenvedtetek érettem, jöjjetek a vacsorához, én felövezem magam és szolgállak titeket.” Mi ismét kiáltottunk: Hallelujah, dicsőség az Úrnak! S beléptünk a városba. Ott láttam egy tiszta ezüstből készült, többmérföldnyi hosszúságú asztalt, amelyet szemeink azért mégis áttekinthettek. Ott láttam az Élet fájának gyümölcseit: mannát, mandulát, fügét, gránátalmát, szőlőt és még sok más gyümölcsöt.” (Ellen Gould White, Tapasztalatok és látomások, Első látomásom c. fejezetből)

Jézus vacsorára hív téged, vágyik arra, hogy egy asztalhoz üljön veled! Te is szeretnéd? Már ma találkozhatsz vele, már ma szeretne téged meglátogatni, ha te is így akarod. Hogyan? Hát így… hallgasd meg Pintér Béla dalát.