Istennek gondja van ránk
„Minden gondotokat őreá vessétek, mert neki gondja van rátok.”
Egyszer meglátogattam egy igazán népes családot. A házaspárnak hat gyermeke volt, a hetedik éppen útban volt. A szülők rendszeresen és kitartóan imádkoztak egy nagyobb lakásért, házért, ahol kényelmesebben elférnének. Korábban ugyanis egy kétszobás panelben laktak a harmadik emeleten igencsak szűkös körülmények között. A szülők elmesélték, hogy legidősebb lányuk, aki 9-10 éves lehetett akkor minden közös családi ima alkalmával a szülők imájához hozzátette saját kérését, miszerint az új lakóházuk kéményén legyen majd gólyafészek, amiben gólyák élnek. A szülők mosolyogva nyugtázták lányuk gyermekes kérését. Sokszor elmondták neki, hogy nem a gólyafészek a fontos, hanem a ház mérete, a szobák száma, a tágas udvar, ahol játszani lehet, ahol kényelmesen elférnek és biztonságban lehetnek. De a kislány hajthatatlan maradt, ő mindig imádkozott a gólyafészekért.
Amikor náluk jártam már az új helyen laktak. A ház nagy volt, valóban kényelmesen elfértek benne. Szép udvaruk volt, ahol a gyerekek biztonságosan játszhattak. A szülők teljesen meg voltak elégedve a házzal, amiért őszintén hálát adtak Istennek. Ami azonban a leginkább lenyűgözött, az a ház kéményének a tetején lévő fészek, amit népes gólyacsalád lakott! Isten meghallgatta a kislány – felnőttek szemmével – jelentéktelennek tűnő kérését, imáját!
Ez a látogatás tizenhat évvel ezelőtt történt, de azóta is nagyon sokat gondolok rá. A kislány imája és az, ahogyan Isten a kérését teljesítette csodálkozással tölt el. Felnőtt szemmel huszadrangú kérdés, hogy egy házon van-e gólyafészek, vagy nincs, ha egyébként a ház tökéletesen megfelel a család igényeinek. Isten megadta a megfelelő házat számukra, de azt is, ami a kislány kérése volt. Az Úr számára ez a „huszadrangú” szempont pontosan olyan fontos volt, mint a felnőttek „elsődleges” szempontjai. Isten szerető szíve előtt nincsenek jelentéktelen kérések. Neki fontosak vagyunk, szeret bennünket, ezért megadja mindazt, amivel örömünket, boldogságunkat és leginkább az iránta való bizalmunkat és hitünket növelheti, erősítheti. A kislány imája megtanított arra, hogy ne csak a nagy dolgokért imádkozzam, hanem az apróságnak tűnő, vagy éppen bizalmas gondolatokat is mondjam el Istennek, mert számára fontos minden gondolat, ami engem foglalkoztat.
Isten ismeri gondolatainkat, indítékainkat, vágyainkat, számos bibliavers erősíti ezt meg. Mégis arra vár, hogy ezeket elmondjuk neki. Ez az őszinte, leplezetlen nyíltság annak a jele, hogy bízunk benne és hisszük ő tud és fog is segíteni. Bízd hát életed kérdéseit, félelmeit, küzdelmeit Istenre, de mondd el neki örömeidet és kívánságaidat is, úgy, mintha az a legbizalmasabb barátodnak tennéd. Hidd, Ő nagyon szeret téged, s megadja neked mindazt, ami örömödre, javadra és hasznodra szolgál. Legyen tapasztalatokban gazdag napod!
