A szerető Isten szabadítása


„Hanem mivel szeretett titeket az Úr, és hogy megtartsa az esküt, amellyel megesküdt volt a ti atyáitoknak; azért hozott ki titeket az Úr hatalmas kézzel, és szabadított meg téged a szolgaságnak házából, az Egyiptombeli Fáraó királynak kezéből.”

Bár nem tudunk sokat az özönvíz előtti világról, de biztos, hogy gazdagabb, nagyobb tudású, jobb faipari szakértelemmel rendelkező emberek is éltek ott és akkor, mint Noé. Tehát jöhet a kérdés; Akkor miért éppen őt választotta az Isten?

Aztán ott van Ábrahám. Nem kérdés, hogy jómódú volt, de biztos voltak nála is tehetősebbek, olyanok, akiknek nem egy-két, hanem 10-15 gyermeke (lásd; Jób) is volt, akik tovább vihették volna az áldásokat. Mégis az Örökkévaló valamiért Ábrahámot választotta.

És ott a nép; rabszolgák sokasága, szemben a sokkal hatalmasabb, az ókori világot meghatározó nagy civilizációkkal (Egyiptom, Babilon, Kína, stb.) szemben. Miért éppen őket választotta és szabadította ki ’erős és kinyújtott’ karral az Úr?

És folytathatnánk: nem volt a Messiás számára jobb hely Izraelben, mint Názáret? Nem volt alkalmasabb házaspár, mint József és Mária? Nem voltak képzettebb és tanítványnak alkalmasabb személyek, mint az egyszerű halászok Péter, András, János, Jakab? Miért kellett a csapatba Simon a zelóta? Vagy Lévi a vámszedő? Miért kellett befogadni az önjelölt Júdást? Az egyházat üldöző, ’a bűnösök közt első’ Saulról pedig már ne is beszéljünk!

Ha végignézzük a Szentírás hőseit, azt kell mondjuk, hogy még az sem igaz minden esetben, hogy a többi emberhez képest sokkal nagyobb hittel rendelkeztek, hogy sokkal jobbak, erkölcsösebbek lettek volna.

Ami viszont, minden esetben ott szerepel a kiválasztottságuknál; „kegyelmet talált” (1Móz.6:8); „kegyelmet találtál” (Luk.1:30)’; „szeretett titeket az Úr” (5Móz.7:8) „és az Ő teljességéből vettünk mindnyájan kegyelmet is kegyelemért” (Ján.1:16)

Így, amikor ma az egyiptomi szabadulásról olvasok, az én kérdésem nem az, hogy miért pont ők lettek a kiválasztottak, hanem, hogy miért pont engem szólítottál meg Uram? Hiszen, én sokkal türelmetlenebb vagyok, mint Ábrahám, sokkal indulatosabb vagyok, mint Mózes, sokkal jobban kapkodok és ígérgetek és tagadlak meg, mint Péter, sokkal hitetlenebb vagyok, mint Tamás, sokkal…

Majd, elhallgatok és csak olvasom:  hogy hitetlenségem és hűtlenségem ellenére „Messzünnen is megjelent nékem az Úr, mert örökkévaló szeretettel szerettelek téged, azért terjesztettem reád az én irgalmasságomat. (Jer.31:3)

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Hívd meg a lelkészed egy sörre!

Mint a villámlás

A törvény és a pogányok